Skip navigation

6.2.2. Az iskolafejlesztés fejlődési szakaszai

Hopkins és Reynolds (2001) áttekintik az OECD Nemzetközi Iskolafejlesztési Projektjétől datálhatóan /1983-1985/ az iskolafejlesztés fejlődési szakaszait. Megállapítják, hogy kezdetben az iskolafejlesztéssel kapcsolatos kezdeményezések kevéssé jelenítettek meg szisztematikus, programszerű és koherens megközelítéseket az iskola megváltoztatását célzóan. Ugyan a hangsúlyok a szervezeti változás folyamatain, az iskolai önértékelésen és a változások illetékességi körein (egyes iskolák és pedagógusok) megtalálhatók, ám ezek csak nagyon lazán kapcsolódtak a tanulói teljesítmények kérdéseihez, problémáihoz.

A 90-es években az iskolafejlesztés és iskolai eredményesség kutatóinak és a gyakorlati alkalmazóknak a hozzájárulásával alakult ki a megközelítések szinergiája. Az iskolai eredményesség-kutatás és az iskolafejlesztés képviselőinek közösen osztott perspektívája olyan elemekkel gazdagodott, mint a hozzáadott érték szemléletű módszertan, vagy az iskola összetevőinek, az osztályok és tanárok tevékenységének vizsgálata. Fontos lett annak az érvényes tudásbázisnak a feltárása, hogy mi az, ami működik az iskolai szinten a tanulói teljesítmények növelésében, s az, hogy ellássák az iskolákat azokkal az irányelvekkel és stratégiákkal, melyek bevezetése oktatási változásokat eredményez az osztálytermekben.

A 2000-es évekre az iskolafejlesztésben előtérbe került az iskola egész működési gyakorlatának megváltoztatása. Ennek kiinduló alapja változatlanul a tanuló teljesítményeket tartja szem előtt, ám fókusza a tanulási szint, továbbá a tanár tanulásirányítási és szervezési viselkedése, valamint fokozódó tudatossággal az iskola képességeinek fejlesztése. Ez a pedagógusok képességeinek fejlesztésén túl a stratégiai tervezés, a változások bevezetésének és a külső erőforrások felhasználá­sának módjaira is kiterjed.