Skip navigation

5.2.8. Iskolavezetés és feladatmegosztás

Az iskola vezetése is szakma, s mint ilyen tanulható, ám kétségtelenül a személyes tulajdonságoknak itt is szerepe van a vezetői magatartás megformálásában. A legismertebb vezetési stílusok (autokratikus, demokratikus, anarchikus) az iskolavezetésben is azonosíthatók. (Lsd.:http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/nevtarsal/klasszikus_vezeti_stlusok.html) Iskolai vezetéselméleti nézőpontból a szervezet eszköz az igazgatói célok megvalósításában. Az iskolavezetés szintjén történik a célkijelölés, a tantestület szintjén a feladatok lebontása, a tanulók szintjén pedig a feladatok végrehajtása. (Kozma 1999)

Empirikus kutatások alapján viszont jól látható, hogy erős iskolai középvezetésre is nagy szükség volna az intézményeket érő változó környezeti kihívások miatt. A középvezetés azonban elbizonytalanodott az alulfinanszírozottságnak köszönhetően, s nincsenek sokan, akik az osztályfőnökséggel vagy munkaközösség-vezetéssel járó többletfeladatokat szívesen vállalnák, miközben a döntések és speciális feladatok egy része rájuk hárul a szervezetben. Jellemző, hogy a tantervválasztásba a munkaközösség-vezetők, a szülői panaszok és tanulói magatartásproblémák kezelésébe pedig az osztályfőnökök bevonását preferálják az igazgatók. A tanárok értékelésében viszont a tantestület bevonása még az előbbieknél is szűkebb körű, jószerivel csak az igazgató, az igazgatóhelyettes és a munkaközösség-vezető pozíciókra terjed ki. (Szekszárdi 2006)

Az előző évtized fontos tendenciájára mutatnak rá azok a kutatások, melyekből látszik, hogy az igazgató tevékenysége a gazdasági, társadalmi kihívások miatt a menedzseri feladatok felé mozdult, s ez felértékelte az őt közvetlenül segítő igazgatóhelyettesek szerepét a szervezetben. (Török – Szekszárdi – Mayer 2011)