Skip navigation

5.2.4. Szervezet és környezet

A szervezetek sajátossága, hogy kielégítik az emberi együttélés során felmerülő hiányokat, igényeket, elvárásokat. A koordinált tevékenységeket emberi szükségletek kielégítése érdekében végzi a szervezet, lévén erre hozták létre. Vagyis a szervezet célelérése szükségletkielégítés. Az ehhez vezető szervezeti tevékenységrendszer értelmezhető szervezeti funkcióként, így a funkció leírható úgyis, mint a szükségletek kielégítésének rendszere. (Kozma 1999) Az előzőekben láttuk, hogy a szervezetek célelérése rendszerint nem a tervezetteknek megfelelően történik. Ennek oka a hivatalos funkciók és a tényleges (manifeszt és latens) funkciók különbsége, illetve a hivatalos funkciók ellen ható diszfunkció megjelenése. A jelenség hátterében egyrészt a szervezet külső környezetének igényei és annak változásai állnak, másrészt a belső környezet és a szervezeti struktúrák működése. Ez részben azt jelenti, hogy a környezeti igények nem tervezett funkciók ellátására is ösztönzik a szervezetet (növelve a latens funkciókat), illetve azt, hogy a változó szükségletek előidézik a szervezeti alkalmazkodást (adaptációt), vagyis új funkciók megjelenését. A belső környezet legjellemzőbben státuszokból, szerepekből, hatalmi viszonyokból, szervezeti egységekből, munkamegosztási és kommunikációs formákból áll. (Farkas 2003)

A szervezet belső viszonyait azonban nemcsak a formálisan (hivatalosan) létező, horizontális és vertikális struktúrák mentén megtalálható kapcsolatok, hanem a tagok közötti személyes indíttatásból kialakult informális (nem hivatalos) kapcsolatok is jellemzik, melyek szintén befolyásolják a funkciókat.