Skip navigation

5.2.3. Szervezeti struktúra, szervezeti funkciók

A szervezeten belüli pozíciókat betöltőknek kisebb-nagyobb hatásuk van egymásra. Akik nagyobb mértékben tudják befolyásolni mások tevékenységét, viselkedését, nagyobb hatalommal rendelkeznek. Az is elmondható, hogy ők kockázat és felelősségvállalás tekintetében különböznek másoktól. Hatalom és kockázat, jog és felelősség egyenlőtlenül oszlanak el a pozíciók között. Ez eredményezi a pozíciók egymás közötti alá- és fölérendelődését, kialakítva a pozíciók vertikális struktúráját. A pozíciók mellérendelődése a horizontális struktúrát mutatja, melyben a pozíciók között nincs lényegi különbség a fenti szempontok alapján. A vertikális struktúra, másként a pozíciók kialakult hierarchiája, biztosítja a tevékenységek folyamatos koordinálását, ezen keresztül a szervezeti célok elérését. (Kozma 1999) A célok elérése azonban rendszerint eltér a tervezettől, vagyis számolni kell nem szándékolt következményekkel. A szervezeti funkciók leírása ennek a jelenségnek az értelmezését segíti. A funkciók nemcsak feladatköröket és működéseket jelölnek, hanem olyan megfigyelt következményeket is, melyek a szervezet megszilárdulásához és rugalmasságához járulnak hozzá. A diszfunkciók csökkentik a szervezet szilárdságát vagy rugalmasságát. A manifeszt (hivatalos) funkciók szándékolt és felismert objektív következmények, melyek a szervezet szilárdságát vagy rugalmasságát növelik. A latens (rejtett) funkciók nem szándékolt és nem felismert következmények, melyek lehetnek funkcionálisak, vagy diszfunkcionálisak. (Farkas 2003)