Skip navigation

4.2.3.1. A tanterv meghatározása

A nevelés és oktatás szabályozó dokumentuma a tanterv. Több meghatározásával találkozhatunk a szakirodalomban, és az értelmezési keretek változásának történetisége is nyomon követhető. Néhányat kiválasztottunk a definíciók közül a teljesség igénye nélkül.

Szabó (1985) értelmezésében a tanterv a tervezés dokumentuma, a tudás társadalmi elosztásának legfontosabb szabályozó eszköze. Falus–Szivák (2004:28) meghatározásában „„Oktatásirányítási és pedagógiai dokumentum, amely típusától függően különböző mértékben tartalmazza és szabja meg az oktatási folyamat leglényegesebb elemeit: célokat, tananyagot, követelményeket, módszereket, eszközöket, tanítási és tanulási feladatokat, értékelési eljárásokat.” Ballér (1996) definíciójában olyan pedagógiai dokumentum, ami előírja az iskolai tanítást-tanulást meghatározó értékrendet, cél-és követelményrendszert, műveltségi tartalmakat és elrendezésüket. Hunyadi-M. Nádasi szerint „A tanterv az oktatás gyakorlatának, irányításának és ellenőrzésének alapvető nyomtatott dokumentuma. Tartalmazza az oktatás tartalmát, az iskolai oktatás céljait általában, az egyes tantárgyak tanításának céljait konkrétan, a tanulók tudásával kapcsolatos követelményeket, a felhasználható időt, a pedagógus megvalósítandó feladatait”. (Hunyadi-M. Nádasi 2000:69) Báthory (2000) olvasatában pedagógiai dokumentumként az iskolai műveltség foglalata, közvetítő eszköz a kultúra és az iskola, a kultúra képviselői és a tanárok között.

A tantervek klasszifikálása különböző aspektus alapján történhet. (Ballér 2003) Hatáskörük függvényében beszélhetünk központi, helyi és kétpólusú tantervről. A központi tanterv országos, területi, fenntartói iskolákra érvényes előírásokat foglal magába. A helyi tanterv csak az egyes iskolákra érvényes szabályozó dokumentum. A kétpólusú tanterv a kereteit és az alapjait tekintve az országos előírásokat követi, azonban a részleteiben a helyi intézményi szuverenitást képviseli. A tartalom jellegéből kiindulva tananyag- ismeretközpontú, tevékenység-, képességközpontú, teljesítmény-, követelmény-központú, valamint folyamatközpontú tanterveket különböztetünk meg. Amennyiben a műfaji jellegeket vizsgáljuk, elkülöníthetünk a sillabuszt, ami a tananyagot csak vázlatosan adja meg. A tantervi rendszer az oktatási célokat és a tananyagok kiválasztásának, elrendezésének és feldolgozásának az összefüggéseit tartja szem előtt. A curriculum felöleli az oktatás egész folyamatát a céloktól az eredményekig. Az alaptanterv az oktatás központilag meghatározott dokumentuma, fundamentumát képezve a helyi, iskolai tantervek kialakításának, valamit a taneszközök, ellenőrzések és értékelések számára. A kerettanterv a különböző iskolatípusokra, tantárgyakra, tantervi modulokra határozza meg a kötelező tananyagot és követelményeket.

A tanterv megvalósulásának a szubjektivitását alapul véve a deklarált tanterven belül elkülönül az ún. „lefordított tanterv” (translated curriculum”) (Ballér 2003), azaz az a tanterv, ami a tanárok és a tanulók gyakorlatában megvalósul, azaz az ő szintjükön értelmezett, illetve az elsajátított tanterv, ami a tanuló előzetes tudását, környezetének hatásait, valamint az előírt műveltség tanári értelmezését tartalmazza. A rejtett tanterv (Szabó 1985) azokat a pszichikus képződményeket (viselkedési sajátosságok, reakciómódok, attitűdök), foglalja magába, amiket a tanulók bár szervezett, intézményes tanulás keretében sajátítanak el, azonban a tartalma a deklarált tantervben nincs megfogalmazva.

Látható tehát, hogy akár szűkebb, akár tágabb kontextusban értelmezi a szakirodalom a tanterv fogalmát, abban minden esetben egyetértenek, hogy a legfontosabb szabályozó dokumentumnak tekintik. Olyan oktatáspolitikai eszköz tehát, ami tükrözi a társadalom elvárásait és közös műveltségi alapot kíván teremteni.