Skip navigation

3.2.10. A funkciók közötti konfliktusok

A funkciók közötti kapcsolatokat jellemezve Halász (2001) rámutat azok egymást támogató, de egyben azok konfliktusos jellegére is. Az alapvető mozgatóerő az egyes funkciók teljesülésében a rájuk irányuló érdek. Az oktatási rendszert illetően vannak társadalmi csoportok, melyeknek erős érdekeltségük van egyes funkciók teljesülésében, akár más funkciók érvényesülésének rovására is. Erre példa a szakképzett munkaerővel való ellátottságban érdekelt munkáltatói csoport, melynek igénye a specializált, már a munkára felkészítő szakoktatás erősítése, míg más csoportok az adott korosztály számára az általános képzést tekintik szükségesnek. Itt beszélhetünk a gazdasági funkció és a kulturális újratermelés funkciók konfliktusáról. Az is tipikus konfliktus helyzet, ami a kulturális újratermelés és a személyiségfejlesztő funkciók között írható le. Ez lényegében a tudásátadást előtérbe helyező, illetve a gyermek-centrikus felfogással jellemezhető nevelési koncepciók összeütközése az iskola világában. E konfliktus számos leágazásával találkozhatunk a pedagógiában, például abban a kérdésben is, hogy vajon az iskolának jól hasznosítható ismereteket kell-e oktatnia, vagy inkább azokat a képességeket kialakítania melyekkel a tanuló maga tudja megszerezni a szükséges ismereteket. Az első álláspont támogatói a tananyagot állítják középpontba, a második hívei az ismeretszerzéshez szükséges képességek kialakítását. Vagyis előbbiek a materiális képzést, utóbbiak a formális képzést preferálják az oktatásban. (Falus – Szivák 1997) A tantervkészítésben hasonló problémát hordoz a tartalomtudás (információk,fogalmak tudása) és az eszköztudás (önálló ismeretszerzés, a tudás alkalmazása) szembeállítása, melyeket a korszerű tantervek már komplementer tudásfajtákként kapcsolnak egybe.