Skip navigation

2.3.1. Összefoglalás

A lecke bemutatta a pedagógia elméleti alapjait, a pedagógia és a neveléstudomány alapfogalmait, résztudományainak rendszerét, interdiszciplináris kapcsolatait és elhelyezte a tudományok rendszerében. A pedagógia egyidős az emberi társadalommal, a nevelés és az oktatás kérdései minden társadalomban és kultúrában jelen voltak, noha különböző hangsúlyt kaptak. A pedagógia kezdetben nem önálló tudományként volt jelen, hanem a filozófia és a teológia részeként. Önálló tudománnyá csak a 18. század végén vált.

A pedagógia és a neveléstudomány definíciójára igen gazdag szakirodalom áll a rendelkezésre. A pedagógia egy komplex fogalom. Egyrészt a nevelés gyakorlati kérdéseivel foglalkozik, orientálja a gyakorlati szakembereket, másrészt, mint a nevelés tudománya, vizsgálja azokat a folyamatokat, körülményeket és feltételeket, amelyek közreműködnek a nevelésben. A neveléstudomány pedig olyan elméleti diszciplína, ami a gyakorlati jelenségekre adott válaszok kutatásával foglalkozik. Feltárja a nevelés összefüggéseit, törvényszerűségeit, meghatározza a nevelés célját, alapelveit, feladatrendszerét, valamint azokat az eljárásokat, szabályokat és módszereket, amelyek biztosítják a nevelési alapelvek megvalósulását.

Mivel a pedagógia igen komplex tudomány, több tudományterületre tagolható, úgymint pedagógiatörténet, neveléselmélet, didaktika, tan­tárgypedagógia, gyógypedagógia, életkorok pedagógiája, speciális pedagógiák, összehasonlító pedagógia. A neveléstudomány ezen felüli részterületei: a nevelésszociológia és a nevelésfilozófia. Mivel a pedagógia és ehhez kapcsolódóan a neveléstudomány is mindig összetett kérdéseket vizsgál, fontosak az interdiszciplináris kapcsolatai más tudományokkal, úgymint a melyek között leginkább a filozófia, pszichológia, biológia, szociológia, a statisztika és a közgazdaságtan jelenik meg.