Skip navigation

2.2.1. A pedagógia kialakulása

A pedagógia görög eredetű szó, azt jelenti, gyermekkísérés, gyermekvezetés. A kifejezés a gyermek (paisz) és a vezetés (again) szóból származik. A pedagógus (paidagogosz – gyermekvezető) pedig az a művelt rabszolga, aki a gyermeket a magántanítóhoz kísérte Athénban a Kr. e. VI-V. században. A rabszolga segített a gyermeknek az otthoni tanulásban, majd a feladatköre egyre bővült, és a gondjaira bízott fiú erkölcsi nevelését is rábízták. (Mészáros-Németh-Pukánszky 2005)

Noha a nevelés egyidős az emberi társadalommal, és az egyes történeti korszakokban, kultúrákban különböző hangsúlyt kapott, az oktatással együtt jelentős tartalmi változásokon ment keresztül. (Erről a 7. leckében olvashatunk majd részletesen.) Kezdetben a nevelés elmélete és gyakorlata összefonódott. A pedagógia más tudományokba ágyazottan, a teológia részeként, majd a filozófiának alárendelten van jelen. (Mészáros-Németh-Pukánszky 2005)

A pedagógia önálló tudománnyá válása, azaz a tudományos pedagógia kialakulása a 18. század végén megy végbe. Ekkor jelentkezik Németországban az igény, hogy a pedagógiát a teológiától független, önálló tudományként (diszciplína) rendszerezzék. A hallei egyetemen létrehozzák az első pedagógia tanszéket, melynek Ernst Christian Trapp (1745-1818) lett a pedagógiaprofesszora. (Mészáros-Németh-Pukánszky 2005)

Ezt követően jelentek meg a kifejezetten pedagógiai irányú, nevelési és oktatási kérdéseket tartalmazó folyóiratok is.