Skip navigation

13.1. Tartalmi összefoglalás

Az Iskola a társadalomban – az iskola társadalma című kurzus tananyaga szerkesztésében és tartalmában igazodik a megfogalmazott célkitűzésekhez, hiszen a pedagógiai, pedagógiatörténeti és nevelésszociológiai klasszikus ismeretek mellett, az iskolázás társadalmi összefüggéseinek tárgyalása, továbbá a neveléstudományi kutatások eredményeinek megismerése valóban hozzájárulhat az oktatás és társadalom egymáshoz kapcsolódó kérdései iránti érdeklődés és érzékenység felkeltéséhez, fokozásához.

A tananyag három modulra tagolódik. Az első modul A nevelés és oktatás alapjai címmel szerepel és valóban egy diszciplinárisan is komplex alapozást kínál. A másodiktól a hatodik leckéig tartó részben általános pedagógiai, nevelésszociológiai, tantervelméleti, nevelésszociológiai és iskolaszervezettani, valamint iskolaeredményességi és iskolafejlesztési megközelítések mentén tárgyaltuk az „alapokat.” Megismertük a pedagógia elméleti alapjait, a pedagógia és a neveléstudomány alapfogalmait, résztudományainak rendszerét, továbbá elhelyeztük mindkettőt a társadalomtudományok között. Megismertük egy kissé a társadalomnak, de leginkább magának az oktatási rendszernek a mibenlétét, az oktatás és az oktatási intézmények funkcióit, értelmeztük a funkcionális kapcsolatokat. Bemutattuk a köznevelés rendszerét, a deklarált funkciókat, a főbb dokumentumokat, a tanterv funkcióját, jellegzetességeit, továbbá kitértünk a tanárképzés néhány sajátosságára is. Tárgyaltuk a szervezetek témakörét, kiemeltük az iskola mint szervezet sajátosságait, a vezetés kérdéseit, a jó iskolai légkör fontosságát. Megtudtuk azt, hogy a pedagógusok is segíthetik a jó légkör kialakulását, ami pedig visszahat lelki egészségük és teljesítőképességük megőrzésére. Az iskolaeredményességi és iskolafejlesztési kutatások rámutattak arra, hogy a tanulás fejlesztése érdekében tevékenykedő, fejlődésre képes iskolai szervezet a letéteményese az eredményes iskolának, melyben kiemelten fontos a tanár tanulásirányítási, tanulástámogató és tanulásszervezési tevékenysége.

A második modul, az Iskolák térben és időben, neveléstörténeti alapozottságú leckéiben feltárulnak a neveléstörténet fontos állomásai a nevelés kezdeteitől a XIX. századig. Megismertük, hogy az egyes neveléstörténeti korszakokban az adott társadalmak hogyan viszonyultak a gyermekek neveléséhez, milyen célokat fogalmaztak meg, és milyen elvárások jelentek meg az iskolázásban. Kirajzolódott, hogy hogyan reagált a korabeli oktatás az adott térben és időben a társadalmi, gazdasági és politikai változásokra, továbbá folyamatában és összefüggéseiben érzékeltettük a nevelés és oktatás tartalmi változásait. Bemutattuk a modulban a reformpedagógia törekvéseit és jellegzetességét, azt, ahogyan szakított a korábbi iskolák tananyag-központúságával, az egydimenziós értelemfejlesztéssel, és ahogyan a sokoldalú képességfejlesztést állítja a középpontba. Kiemeltük, hogy a reformpedagógia olyan fontos szükségletek és igények kielégítésére vállalkozott, ami túlmutat az alapításkor megjelenő társadalmi-gazdasági igényeken, és mélyebb pedagógiai, didaktikai, módszertani elemei miatt vált hosszú távon életképessé. A reformpedagógia fontosságát láthattuk az alternatív pedagógiai koncepciók tárgyalásánál is, hiszen pedagógiájuk a reformpedagógiákban gyökerezik. Igaz, nem követnek konzekvensen egy-egy irányzatot, hanem szabadon alakítják ki a tömegoktatástól eltérő oktatási-nevelési gyakorlatukat. Az alternatív iskolák nem azt mutatják meg, hogy milyennek kell a közoktatásnak lenni, sokkal inkább arra mutatnak példákat, hogy milyen sokféle lehet egy iskola, továbbá lehetőséget teremtenek arra, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb iskolatípust.

A harmadik modul, mely az Iskola társadalma címet kapta, klasszikus nevelésszociológiai, továbbá az oktatás eredményességével foglalkozó neveléstudományi kutatásokra, valamint a multikulturális nevelés, mint pedagógiai terület interdiszciplináris kutatásaira és neveléselméletére épült. Az ebben szereplő leckékben láthattuk a család és iskola viszonyrendszerét, a szocioökonómiai státusz tanulási eredményességre gyakorolt hatását, de azt is, hogy az alacsonyabb társadalmi pozíciójú családból származó, hátrányos helyzetű gyermek gyengébb tanulmányi teljesítménye, iskolai sikertelensége nem megváltoztathatatlan következménye társadalmi helyzetének. Az iskola eredményességével foglalkozó kutatások rámutattak arra, hogy az eredményes iskola feltételezi a hátrányos helyzetű tanulók teljesítményének és iskolai sikerességének növelését, amiben kulcsszereplő a pedagógus, aki szakmai kompetenciáinak működtetésével képes a tanulói teljesítmények fokozására, függetlenül a tanuló társadalmi-gazdasági és kulturális hátterétől. Az oktatási rendszer szintjén megállapítást nyert, hogy az oktatás méltányossága nem pusztán a társadalmi igazságosság alapelve, hanem olyan valós oktatási gyakorlat, amelyik minőségi szolgáltatásokkal csökkenti az iskolai kudarcot, erősíti az egyének és a társadalmak képességeit, biztosítja a hozzáférés egyenlőségét akár a felső középfokú oktatási szolgáltatásokhoz is. A méltányos oktatás sajátossága, hogy a benne szerzett iskolai tapasztalatok ellensúlyozzák a kedvezőtlen szociális háttér hatását, növelik mind a továbbhaladás, mind pedig a munkapiaci esélyeket. Utolsó leckénkben a multikulturális nevelést és a multikulturális iskolát mutattuk be. A multikulturális nevelést itt úgyis értelmeztük, mint olyan pedagógiai eszköztárat, amivel a különböző hátterű tanulók iskola teljesítménye növelhető, valamint úgyis, mint olyan pedagógiát, ami a társadalmak növekvő heterogenitására adhat releváns oktatási választ.

Meggyőződésünk szerint a modulok és leckék tanulása révén olyan tudástartalmak birtokába juthatnak a kurzus résztvevői, melyek erősítik tanári kompetenciáikat.