Skip navigation

11.2.6. A roma tanulókat érintő egyenlőtlenségek

A kétezres évek első évtizedében lényegében általánossá vált az alapiskolai végzettség megszerzése és a középfokon való továbbtanulás a romák körében. Vagyis az oktatási expanzió elérte ezt a rendkívül heterogén társadalmi csoportot is. (Lsd.:           
http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/nevtars/2_lecke_oktatsi_expanzi.html) A továbbtanulás jellemző célja a szakmaszerzés, az elérhető intézménytípus a szakiskola. Ugyanakkor már az ezredfordulót követően látszott, hogy a fővárosi romák többsége szakközépiskolában tanul tovább és több mint 10 százalékuk gimnáziumban. Igaz a felsőoktatásban a roma fiatalok kb. 2 százaléka jelenhetett meg ekkoriban. (Keller – Mártonfi 2006)

A kutatások eredményei a roma tanulók körében mért oktatási egyenlőtlenségek (alacsony tanulói teljesítmények, továbbhaladási és kimeneti egyenlőtlenségek) strukturális okaként a szegregációt nevesítik, ami együtt jár az oktatás alacsony színvonalával. (Havas – Liskó 2005; Kertesi – Kézdi 2005) Mind társadalmi okokból, mind az oktatási rendszer céljait tekintve indokolt integrációs (együttnevelési) törekvéseknek azonban kevés támogatottsága volt a közvéleményben. (Keller – Mártonfi 2006)

Az OKM vizsgálatok eredményei mutatják a nyolcadikos roma tanulók gyenge szövegértési és matematika teljesítményeit, ám a középfokú oktatásból (elsősorban a szakiskolából) való lemorzsolódás nem az előbbiekkel van összefüggésben, hanem inkább az iskolai hiányzással. A roma szülők gyermekeik továbbtanulásával kapcsolatban elvárják a szakmaszerzést, de a szülők fele ennél már magasabb végzettséget szeretne gyermekének. Ugyanakkor a gimnáziumokba történő jelentkezés növekvő aránya mellett megfigyelhető a roma tanulók nagyobb elutasítása is, csak a jelentkezettek nyolc százaléka kerül felvételre, szemben a nem roma jelentkezettek 28 százalékával. (Györgyi – Kőpatakiné 2011)