Skip navigation

11.2.2. Az oktatási egyenlőtlenségek értelmezése

Az oktatási egyenlőtlenségeket mérhetően az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a tanulói teljesítmények (tudás, kompetenciák) és az oktatási rendszerben való előrehaladás (továbbtanulási lehetőségek) tekintetében ragadhatjuk meg első közelítésben. Az oktatási egyenlőtlenségek csökkentése azonban fontos oktatáspolitikán túlmutató kérdéssé vált a fejlett országokban, mert nemzetközi kutatások alapján egyértelművé vált az egyenlőtlenségek és a társadalmak versenyképessége közötti kapcsolat. Kapcsolati összefüggések alapján az mondható el, hogy minél kisebbek a tanulói teljesítményekben mért eredmények közötti különbségek a társadalmilag előnyös, illetve hátrányos helyzetűek között, az adott ország gazdasági teljesítménye annál nagyobb. Ennek hátterében a mindenkinek hozzáférhető, jó minőségű szolgáltatást nyújtó oktatási rendszer áll. (Keller – Mártonfi 2006) Az sem elhanyagolható társadalompolitikai szempontból, hogy a magasabb iskolázottság és a jobb életminőség együtt jár. Györgyi és Kőpatakiné (2011) szerint hazai vizsgálatok is igazolják a fentieket, ugyanakkor a feltételezett szakmunkáshiánnyal kapcsolatos oktatáspolitikai elképzelésekkel összefüggésben rámutatnak arra, hogy bár a társadalmi és a munkaerő-piaci igények a magasabb végzettséget célozzák, a mindenkori politika elvei, hatalmi és pénzügyi érdekei háttérbe szoríthatják ezeket az igényeket, érdekeket.

Az oktatási egyenlőtlenségeket eddig a bemenet (hozzáférés), a folyamat (tanulási teljesítmények, továbbhaladás) mentén közelítettük meg, de a társadalmi-gazdasági kapcsolati összefüggések miatt a kimenet (iskolai végzettségek) felőli megközelítést is ide kell vennünk.