Skip navigation

11.2.1. Társadalmi egyenlőtlenségek – oktatási rendszer

Ismert tény és egyben hétköznapi tapasztalat, hogy az emberi társadalmakban jelentős egyenlőtlenségekkel találkozunk. A szociológiában számon tartják az olyan egyenlőtlenségi dimenziókat, mint a jövedelem, a vagyon, a munkakörülmények, az egészség, a műveltség, a lakásviszonyok, a szabadidő, melyek kifejezik a társadalmi pozíciók közötti egyenlőtlenségeket. (Andorka 1997) Feltételezhetjük ugyan a társadalmi pozíciók egyenlőségét néhány dimenzió mentén, azonban az esélyek egyenlősége – azaz, hogy mindenkinek ugyanannyi esélye van a kedvezőbb pozíciókba való bejutásra, valóságosan nem létezik, hiszen még a legegyszerűbb társadalmakban megtalálható társadalmi pozíciók is hierarchikus rendszert alkotnak. Az új generáció tagjai egy hierarchikus rendszer meghatározott pontján lépnek be a társadalomba, s ebből adódóan a pozíciók megszerzéséhez szükséges korlátozott számú erőforrások megszerzésére több, illetve kevesebb eséllyel rendelkeznek. Vagyis a társadalmakban az esélyek egyenlőtlenségéről beszélhetünk. Mindezek alapján a társadalmak egyenlőtlenségi rendszereknek tekinthetők. (Mogyorósi 2009) Az oktatási rendszer társadalmi alrendszer, intézményei társadalmi-gazdasági beágyazottsággal bírnak, így a társadalmi egyenlőtlenségek leképződnek bennük. Megfigyelhető az is, hogy minél inkább rétegzett és etnikailag szerveződő egy társadalom, annál kevésbé tudja kompenzálni oktatási rendszere az eleve nagyobb egyenlőtlenségeket. (Keller – Mártonfi 2006)