Skip navigation

10.2.7. A nyelvi szocializáció és iskolai sikeresség

A család szocializációs funkciói körében a beszéd tanítása kiemelt fontosságú, mert a családi kultúra tapasztalatrendszerét tudja közvetíteni hatékonyan, gyorsítva a szociális tanulás folyamatát. Valójában a beszédtanulás során nyelvet és nyelvhasználatot tanulunk, ami egyben a családi kultúra közvetítője és kifejezője.  A nyelvhez kötődő tudásaink, képességeink segítenek, vagy éppen akadályoznak iskolai pályafutásunkban, boldogulásunkban. Beszédünk kulturális tőkénk fontos eleme. Ha nyelvhasználatunk, beszédformánk középosztályi jellemzőket mutat, akkor több esélyünk van sikeresnek lenni az iskolában.

A nyelvi szocializáció, nyelvi készségek és iskolai sikeresség sajátos összefüggésére Basil Bernstein mutatott rá a kidolgozott és a korlátozott kódokat, beszédformákat leíró elméletében, mely szerint a különböző kódok használata hatással van iskolai teljesítményükre. (Andorka 1997; Giddens 2003)

Bernstein szerint a különböző társadalmi és kulturális hátterű gyerekek eltérő beszédformákat alkalmaznak. Az alsóbb osztálybeli, szegényebb családok gyermekeinek beszédére a korlátozott kód jellemző. A nyelvet kontextusfüggően használják, azaz olyan előfeltevésekkel, melyek szerint a hallgatóság ismeri a helyzetet, előzményeket. A magától értetődő dolgokat nyelvileg nem fejezik ki. A nyelv inkább gyakorlati tapasztalatok közlésére, mintsem elvontabb gondolatok, folyamatok vagy relációk értelmezésére alkalmas. A nevelésben a jutalmazás és a büntetés fontos, de azok indokolása és a kiegészítő magyarázatok hiányoznak. A kidolgozott kód használata ellenben nem követeli meg az előzmények, a helyzet ismeretét, hiszen nyelvileg kifejezik azokat, azaz a beszédmód kontextusfüggetlen. Ez a beszédforma elősegíti az elvont gondolkodás kialakulását, ugyanis alkalmas értelmezésre, elvont gondolatok megjelenítésére. A kulturális tőke jellemző eleme ez a középosztályi vagy magasabb társadalmi pozíciójú családoknak. Az iskola ezt a beszédformát és a mögötte húzódó kultúrát részesíti előnyben, önmaga ugyanezt a kódot használja. Az alacsonyabb státuszú, korlátozott kódot használó tanulók ehhez nehezen tudnak alkalmazkodni, mert nyelvhasználatuk összeütközik a formális elméleti oktatás követelményeivel. (Giddens 2003)

Giddens (2003) bemutatja Bernstein elméletének felhasználásával, hogy a korlátozott kóddal járó jellegzetességek, hogyan csökkentik a gyerekek iskolai esélyeit:

„1.          A gyermek valószínűleg csak korlátozott válaszokat kap otthon a kérdéseire, s ezért feltehetőleg kevésbé tájékozott és kevésbé kíváncsi a nagyvilágra, mint a kidolgozott kódot elsajátító gyermek.

2.           A gyermek számára problémát okozhat a tanításban használt érzelemmentes és absztrakt nyelv, valamint az iskolai fegyelem általános alapelveinek betartása.

3.           A tanár magyarázatából valószínűleg sok mindent nem ért, mivel más nyelvi formában jelennek meg, mint ami a számára megszokott. A gyermek esetleg úgy próbál megbirkózni a problémával, hogy lefordítja a tanár nyelvét arra a nyelvre, amelyet ismer – ekkor azonban azokat az elveket veszíti szem elől, amelyeket a tanár megpróbál megtanítani neki.

4.           Noha a gyermeknek a begyakorlást vagy „magolást” igénylő tanulás esetleg nem okoz nagyobb nehézséget, az általánosítást vagy absztrakt gondolkodást kívánó fogalmi különbségtételeket csak igen nehezen tudja felfogni.” (Giddens, 2003:417)

A családi háttér – vagyis a szocializációs folyamatok minőségi jellemzői, a családi kultúra sajátosságai, a család társadalmi státusza – a tanuló iskolai sikeressége szempontjából kulcsfontosságú tényező, de nem az egyetlen. Mint korábban láttuk, az iskolaeredményességi vizsgálatok felhívták a figyelmet mind a pedagógusok, mind az iskolavezetés tevékenységének meghatározó szerepére a tanulói teljesítményekben mérhető eredményesség tekintetében. Vagyis hatékony iskolai (intézményi) és pedagógiai tevékenységekkel a tanulók iskolai sikerességének növelése lehetséges, azaz lehetséges az iskolarendszerben való továbbhaladás és a továbbtanulási szándékoknak megfelelő végzettségek megszerzése. E hatékonyság eléréséhez családi háttértől függetlenül minden tanuló tanulási teljesítményének növelésén keresztül, azaz az iskolai eredményesség növelésén át vezet az út. Ez a szakmai munka feltételezi a tanuló családi hátterének és egyéni jellemzőinek ismeretét, a nevelési, oktatási folyamatok tanulókhoz igazítását.