Skip navigation

10.2.6. A társadalmi státusz és az iskolázással kapcsolatos beállítódások különbségei

A jól szocializáló családok között – társadalmi és kulturális helyzetüket tekintve –, jelentős különbségekkel és egyenlőtlenségekkel találkozunk. Ezek kifejeződnek a családok által elfoglalt társadalmi pozíciókban, azaz a csoporttagságokban (például etnikai, nemzetiségi, vallási csoport-hovatartozás különbségeiben) és a társadalmi státuszban. A társadalmi státuszok egyenlőtlenségeit a státusforrások empirikus eloszlásában látjuk, mely lépcsőzetesen tagolja a társadalmat, leírhatóvá téve osztály- és rétegkategóriákat. Olyan státusforrásokról van szó, mint például a jövedelem, az iskolai végzettség, a hatalom, a vagyon. (Mogyorósi 2009) A státusforrásokat az empirikus szociológiai vizsgálatok logikáját követve egyenlőtlenségi dimenzióknak is tekinthetjük. – A család társadalmi státuszát megragadhatjuk egy olyan komplex mutatóban is, mint amit a szocioökonómiai státus (angol rövidítéssel: SES) fejez ki. (Bővebben a SES-ről és a családi nevelés és szocializáció kérdéseiről ld.: http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/nevtarsal/csaldi_nevels__szocializci.html)

Társadalomtörténeti tény, hogy a huszadik század elejétől napjainkig adatolhatóan a magasabb társadalmi státuszú családok gyerekei generációkon keresztül öröklődően, mindig magasabb iskolai végzettséget szereznek, illetve magasabb presztízsű iskolákba járnak, szemben az alacsonyabb társadalmi státuszú, alacsony iskolai végzettségű szülők gyerekeivel. (Andor – Liskó 2000) Mondhatni a családi hagyomány, kultúra szinte erre predesztinálja őket. Ugyanakkor az életkörülményeket meghatározó feltételek hatása is jelentős, hiszen az iskolázás költségei sokszorosan meghaladhatják az alacsonyabb státuszú családok anyagi lehetőségeit. Vagyis nem feltétlenül csak arról van szó, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők nem szeretnének gyermekeiknek magasabb végzettséget biztosítani az általuk elértnél. Éppen ellenkezőleg, szeretnék, ha gyermekeik többre vinnék. (Lsd: Egy célt mindig el kell érni.) – Andor Mihály és Liskó Ilona (2000) kutatási eredményekre támaszkodva igazolja a fenti jelenség elterjedtségét.

Videó 3: Egy célt mindig el kell érni

Az igazi kérdés viszont az lesz, hogy az anyagi lehetőségek vagy a családi kultúra összetevőinek hatása jelentősebb a gyerekek továbbtanulására? Az eredmények azt mutatják, hogy a kultúráé. Ugyanis a gyermek továbbtanulási aspirációjában és a középiskola-választásban a szülők iskolával és tudással kapcsolatos attitűdjeinek, beállítódásainak van meghatározó szerepe. Az alacsony iskolai végzettségű szülők a munkába állást tekintik fontosnak. Úgy gondolják, ha akar, érettségivel továbbtanulhat a gyermek, de lényeges, hogy minél hamarabb szakmája legyen. A diplomás szülők esetében a későbbi felsőfokú továbbtanulás esélyei, a megszerezhető tudás mennyisége és minősége a döntő. Ezek a beállítódások kiegészülnek azokkal a tudásokkal, hogy hogyan lehet a meglévő tudást iskolán kívüli foglalkozásokkal növelni, továbbá beágyazódnak abba az értékrendbe, ami a családi fogyasztást a kulturális tőke gyarapításához igazítja. (Andor – Liskó 2000)

A felhalmozott kulturális tőke pedig pozitívan jelentkezik az iskolai végzettségekben (mint további kulturális tőkefelhalmozásban), a foglalkozási pozíciókban és a társadalmi státuszokban. – Bővebben a kulturális tőkéről és megjelenési formáiról lsd.:

http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/nevtars/6_lecke_gazdasgi_tke_kulturlis_tke_trsadalmi_tke__s_az_oktats.html