Skip navigation

10.2.5. Családi szocializáció és iskola

Az alfejezetünk címében jelzett rendkívül kiterjedt és komplex viszonyrendszert, részben ebben és részben a két következő alfejezetben, négy téma kiemelése mentén tárgyaljuk szakirodalmi áttekintések alapján. (Andorka 1997; Kozma 1999; Giddens 2003; Dr. Nagy – Keller – Mogyorósi – Tóth 2008) Elsőként számításba vesszük az elégtelen korai szocializáció következményeit a gyermek fejlődésére nézve, majd a jól szocializáló család hatását a gyermek iskolai teljesítményére. Harmadikként a különböző társadalmi státuszú családok iskolázással kapcsolatos beállítódásait, aspirációit tekintjük át a 10.2.6. tartalmi egységben, majd negyedikként a 10.2.7. alfejezetben a nyelvhasználat jelentőségéről szólunk.

A korai szocializáció elégtelensége súlyos következményekkel járhat, melyeket jól példáznak az olyan esettörténetek, mint Genie-é. A szociológiai elemzés (Giddens 2003) rámutat arra, hogy a körülbelül másfél éves korától 13 éves koráig mind a külvilágtól, mind a családi interakcióktól elzártan tartott, sem játékokat, sem szeretetet nem kapó, ellenben sokszor bántalmazott gyermek nem tanult meg beszélni, nem fejlődött ki a mozgása, nem lett szobatiszta. Hosszú rehabilitációs szakasz és szeretetteljes környezetbe kerülése után sem alakultak ki megfelelő szinten emberi képességei. Ez alátámasztja azt az elképzelést, miszerint a szociális tanulásnak van egy kritikus időszaka, ami ha elmúlik anélkül, hogy a megfelelő szocializációs hatások kiváltanák a tanulást, akkor később a hiányosságok már nem pótolhatók megfelelően, vagyis nem tekinthető eredményesnek a szocializációs folyamat. Elmondható az is, hogy hosszú korai szocializációs szakasz nélkül korlátozottak lennének emberi képességeink.

Látnunk kell azonban, hogy bár a fentihez hasonló szélsőségesen durva helyzetek ritkán fordulnak elő, a gyermekvédelmi esettörténetek számos példát mutatnak a gyerekek legelemibb, gondozással kapcsolatos szükségleteinek ki nem elégítésére a családon belül: például a kisgyermek éhezik, vagy nem kap megfelelő orvosi ellátást. Ezek a helyzetek azonban felvetik az érzelmi elhanyagolás eshetőségét is.

Az iskolai pályafutás szempontjából a hiányos szocializáció következményeinek sorában számolnunk kell az általános fejlődési visszamaradással, a társas magatartás problémáinak, az értelmi képességek fejlődésének és a nyelvi viselkedés zavarainak lehetőségeivel.

Míg a hiányos szocializáció következményeiben egyértelműen hátrányt jelent a gyermek iskolai pályafutása szempontjából, addig a jól szocializáló család előnyt. A jól szocializáló család az iskolai sikeresség fontos összetevője. A jól szocializáló család jellemzője, hogy a család betölti funkcióit, jól működik. Vajon mitől? Egyértelműen a benne található érzelmi köteléktől. A szociális tanulást ugyanis áthatja a gondozás során kialakult érzelmi kötődés, a kialakult szeretetkapcsolat. Vagyis, ha pusztán egészségügyi és táplálkozási szempontból jobb körülményeket is biztosítana számukra egy kötelezően bentlakásos intézmény, a szegény, de jól szocializáló család gyermekei hazaszöknének innét, mert a személyre szóló szeretetkapcsolatok nem pótolhatók.