Skip navigation

10.2.4. Család és szocializáció

A szocializáció az a folyamat, melyben az ember csecsemő korától, gyermekkorán át felnőtt koráig elsajátítja a társadalmi normákat és értékeket, megtanulja a különböző társadalmi szerepekben elvárt viselkedéseket, miközben kialakul személyisége. (Andorka 1997; Kozma 1999; Giddens 2003)  A szocializációs folyamat nem zárul le a felnőtt korban sem, az ember életciklusának végéig tart. A szocializáció alapvető folyamatai jórészt az olyan elsődleges csoportokban, mint a család és a kortárscsoportok, illetve olyan intézményekben, mint az iskolák zajlanak. Ezeket együttesen szocializációs közegeknek nevezzük. Közéjük sorolhatjuk még a médiát és a munka világának intézményeit, szervezeteit is.

A nevelésszociológiai megközelítés kiemeli a szocializációs folyamat motorjaként a tanulás, mégpedig az úgynevezett szociális tanulás fontosságát. A szociális tanulás Kozma (1999) szerint egy olyan bonyolult, sok részből álló emberi tevékenység-együttes (tehát nem elmélet!), melynek során a közösség tagjaiként a közösség kultúráját tanuljuk meg, és ami egyben biztosítja a szocializációs folyamat kétoldalú eredményességét. Vagyis egyrészt a közösség (kultúra) túlélését, másrészt az új generáció számára azt, hogy ne kelljen mindent elölről kezdeni a természeti és társadalmi kihívásokra adandó válaszok tekintetében.

Nevelésszociológiai megközelítésben (Kozma 1999) elsőként a család szocializációs funkciói közül a gyermek gondozását mint a fiziológiai szükségletek kielégítését, a biológiai fejlődéshez szükséges bázist, valamint a biztonságérzet megteremtését, mint a pszichikus fejlődés megalapozóját kell számításba venni. A beszélés tanítása azért lesz lényeges, mert a beszéddel a családi kultúra tapasztalatrendszere közvetítődik hatékonyan, míg az első interakciós térként az interakciókon keresztül a család tevékenységrendszerébe vezet be. Mindkettő természetszerűen magatartásmintákat is közvetít, amit viszont közvetlenül látunk a modellbiztosító funkcióban. Az első modellek pedig jelentősen hozzájárulnak a gyermek azonosságtudatának kialakulásához, amit identitásképző funkcióként vehetünk számításba.