1. Tananyag

A pedagógiai munka eredményességének megítélése, vagy a tanulók tudásának megállapítása az értékelés. Az iskolai osztályzatokban kifejezett értékítéleteknél pontosabb és főleg objektívebb mércét keresve, sokféle eszköz, módszer és stratégia született. Az értékelési rendszerek fejlesztésében és működtetésében ma már jelentős szerepet töltenek be a számítógépes feladatbankok, tesztbankok. Az értékelés fogalma, funkciója és eszközrendszere folyamatosan fejlődik. A korszerű formatív értékelés, az önszabályozás hatékony eszközeként, beépült az oktatás egészének folyamatába.

 



Az értékelés a tanítás-tanulás folyamatában sokféle feladatot láthat el. Vidákovich (1990) ezeket a tanítás-tanulás szabályozásának három visszajelentési köre (a tanulóhoz, a pedagógushoz és a célrendszerhez történő visszacsatolás) és az értékelés folyamatbeli helye (az adott szakasz elején, közben és végén) szerint rendszerezte. A második szemponthoz szorosan kapcsolódik az értékelésnek a folyamat szabályozásában betöltött szerepe is. Az értékelés fő feladata egy-egy pedagógiai szakasz elején a tervezés, a szakasz közben az adaptáció, a szakasz végén pedig, az innováció segítése - a harmadik feladat sikeres ellátása a kimenetszabályozás legfontosabb feltétele. Az értékeléssel szemben tehát a legáltalánosabb elvárás az, hogy adjon pontos információt a tanulók tudásáról, képességeiről, a pedagógus szakmai munkája szempontjából azonban igen lényeges az is, hogy az értékelés nyújtson hatékony segítséget a tanítás és a fejlesztés tervezéséhez. Az értékelés szerepe a tanítás-tanulási rendszer szabályozásában:

 


Forrás: Vidákovich, 1990.

„Az értékelés lényegében az a művelet, amely választ ad arra, hogy milyen program, tanterv hatására a nevelési folyamatban milyen mértékben valósulnak meg a nevelési célok" - írta Taylor 1970-ben, a máig alapvető tantervelméleti könyvében. 1967-ben Scriven három értékelési funkciót különböztetett meg: a helyzetfeltáró, diagnosztikus, a tanulási folyamatot fejlesztő-formáló, formatív, és a lezáró-minősítő, szummatív értékelést. Ezen feladatok ellátására, illetve igények kielégítésére a pedagógiai értékelés háromféle típusa alakult ki: a diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés. E három értékelési típus részletes jellemzését először a hatvanas-hetvenes évek értékelésmetodikai szakirodalmában találjuk meg, legteljesebb formájában talán Bloom és munkatársai műveiben. Később a diagnosztikus értékelésen belül a külső, illetve belső értékélés is elkülönül.

 



A hetvenes évek elején megjelent értékelési kézikönyvükben a három értékelési típus közötti különbséget abban határozzák meg, hogy a szummatív értékelés célja főképpen a tanulók minősítése, kategorizálása, a formatív értékelésé a tanulóhoz és a tanárhoz irányuló visszacsatolás, a hiányosságok feltárása, a diagnosztikus értékelésé pedig csoportba sorolás esetén az előzetes tudás és képességek felmérése, tanulási problémák esetén az okok meghatározása:

 



 

  Diagnosztikus Formatív Szummatív
Az
értékelés
funkciója
Csoportba sorolás
esetén az előzetes
készségek és tudás
felmérése, a tanulók
jellemzői alapján a
tanítási mód kiválasztása;
tanulási problémák
esetén az okok
meghatározása
Visszacsatolás a
tanulóhoz és a
tanárhoz; a hibák
azonosítása
a tananyagon
belül, megoldási
módok
kialakítása
céljából
A tanulók minősítése,
kategorizálása
Az
értékelés
időpontja

 

Csoportba sorolás
esetén a szakasz
elején;
tanulási problémák
esetén a probléma
felmerülésekor

Az oktatás során A szakasz végén
Az
értékelés
tárgya
Kognitív, affektív és
pszichomotoros
területek, fizikális,
pszichológiai és
környezeti tényezők
Kognitív területek Általában kognitív, a
tantárgytól függően
esetleg pszichomotoros
vagy affektív területek

Forrás: Bloom és mtsai, 1971 alapján Vidákovich összeállítása

A diagnosztikus értékeléshez egy sajátos módszertan kapcsolódik, amely során kidolgozásra kerülnek azok a diagnosztikus feladatok, tesztek, tesztrendszerek, amelyek segítségével az országos mérések által képet kaphatunk tanítványaink objektívebben megjelenő tudásáról. A diagnosztikus tudásszint-mérések és képességvizsgálatok főbb jellemzőinek összehasonlítása:

 


Tudásszint-
mérés
Képességvizsgálat
A mérendő terület
meghatározása
Tanterv, tananyag,
tartalmak és
követelmények rendszere
Képességstruktúra,
műveletek és fejlettségi
szintek rendszere
Feladatírás és
tesztszerkesztés
A tartalmak és
követelmények minél
teljesebb lefedése
A műveletek és a fejlettségi
szintek minél teljesebb
lefedése
Értékelés,
elemzés
Kritérium- vagy
normaorientált, esetenként
strukturális
Kritériumorientált és
strukturális, esetenként
normaorientált

Forrás: Vidákovich, 2001.

A mérendő terület meghatározása során mindkét esetben részletes feltárást kell végezni. Ez a tudásszint mérések esetében tanterv- és tananyagelemzést jelent; a képességvizsgálatok esetében pedig, a mérendő képesség értelmezését, rendszerének feltárását. A feladatírás, tesztszerkesztés fázisában a meghatározó alapelv a lefedés, a tudásszint mérések esetében a tartalmak és a követelmények, a képességvizsgálatok esetében pedig, a képességstruktúra minél teljesebb lefedése. Végül az értékelés, elemzés módszerei között is vannak a diagnosztikus funkciókat hatékonyan segítő eljárások. Ezek közül igen fontos a kritériumorientált értékelés, de jelentős a strukturális (általában kvalitatív) értékelés szerepe is, hiszen ez mutatja meg a tanulói tudás és képességek minőségi különbségeit, és ezáltal a pedagógus további feladatait is.

A fejlesztő, formatív értékelés az, amelynek kívánatos a tudatos alkalmazása, és egyre jelentősebb a gyakorlati szerepe, és amelynek be kell épülnie szervesen a már korábban használt hagyományos értékelési rendszerbe. A személyiségfejlesztés nem képzelhető el az ismeretközpontú értékelési rendszer átalakítása nélkül. Az osztályozással megvalósított szummatív értékelés kevéssé alkalmas a kompetencia fejlesztés elősegítésére, mivel nem lehet eléggé informatív és differenciált. Az értékeléssel kapcsolatos legfontosabb fogalmak értelmezését a következő táblázatban összegezzük:

Alapértékelés,
diagnosztikus
értékelés
- az első értékelése egy általános vagy speciális működési területnek,
hogy egy adott időre vonatkoztatva meg lehessen állapítani egy tanuló
erősségeinek és gyengeségeinek profilját. Az alapértékelést gyakran
alkalmazzák a tanítási és tanulási programok kezdetén, mint olyan
kezdő "eszközt" amely aztán a fejlődést egy hosszabb időszakon
keresztül értékeli.
Diagnózis - az a sajátos alkalmazási formája vagy célja az értékelési
információnak, ahol az információt azoknak a sajátságos
erősségeknek és gyengeségeknek az azonosítására használnak fel,
amelyek működésük egy vagy több területén megjelennek. A
diagnózis gyakran azt sugallja, hogy az információgyűjtés és
-értelmezés orvosi szempontból történik, bár az úgynevezett oktatási-
nevelési "diagnózis" szintén előfordul.
Értékelés
(evaluation)
- az a folyamat, amikor egy tanár vagy egyéb szakember
végiggondolja a teljes tanítási és tanulási folyamat tényezőit
(amelyekbe beletartozhat a tanulók tanulásának értékelése, az
assessment is), annak érdekében, hogy meghozza a munka következő
lépéseivel kapcsolatos döntéseit.
Értékelés a
tanulás céljából,
visszacsatolás
- általános jelleggel sok országban használják, s azt jelenti, hogy
olyan minőségi értékelési eljárásokat alkalmazunk, amelyek a
döntéshozóknak információt nyújtanak egy tanuló tanulási
folyamatában használt tanítási módszerekről és a soron következő
lépésekről. Ezeket az eljárásokat rendszerint az osztályteremben
végzik a tanárok és azok a szakemberek, akik a tanárokkal szorosan
együttműködve dolgoznak. Az Assessment Reform Group (2000) a
tanulás céljából végzett
értékelést úgy definiálja, hogy ... az olyan
folyamat, amely a
tanulóknak és tanáraiknak ahhoz keres és értelmez
bizonyos
tényeket, hogy el tudják dönteni, hol állnak a tanuló saját
tanulási
folyamatukban, merre kell elindulniuk és melyik a legjobb út,
hogy
célba érjenek.
Formatív,
folyamatos
értékelés
- az osztályteremben kivitelezett értékelési eljárások, amelyeket
főleg az osztályban tanító tanárok és a velük dolgozó szakemberek
végeznek el, s amelyek informálják a döntéshozókat a tanítási
módszerekről és egy tanuló tanulási folyamatának soron következő
lépéseiről. A formatív értékelés kifejezés szorosan összefügg a
folyamatos értékelés gondolatával.
Igény
alapú értékelés
- olyan döntési folyamat, amelyben egy tanácsadó szakértő elemzi a
tanuló tanulási nehézségeit és megpróbálja megtalálni a lehetséges
magyarázatokat, mégpedig annak érdekében, hogy ajánlásokat
tehessen e problémák megoldására. Ezek az ajánlások később aztán
gyakran egyéni nevelési terv alapjául szolgálhatnak.
Mérés - olyan értékelés, amely valamilyen számszerű mennyiség
meghatározással függ össze (pontozással, osztályozással vagy
érdemjeggyel). Általában a mérés valamilyen lehetőséget ad egyik
tanuló osztályzatainak/jegyeinek a másikéval történő össze-
hasonlítására.
Összegző értékelés - egyszeri alkalommal elvégzett értékelés, amelyet arra használnak,
hogy pillanatképet adjon egy tanuló eredményességéről egy
programmal vagy kutatás megállapításaival összehasonlítva.
Általában az összegző értékelést egy periódus végén végzik el, vagy
egy program vagy kutatás befejezésekor. Gyakran kvantitatív, és
ugyancsak gyakran függ össze érdemjegy vagy osztályzat adásával,
ami összehasonlítási alapot nyújt a tanuló más tanulókhoz
viszonyított eredményéhez. A termékorientált értékelés kifejezés
gyakran összekapcsolódik az összegző értékeléssel. Speciális vagy
multidiszciplináris értékelő team-ek -
különböző szakterületek
(oktatási, pszichológiai, szociális, egészségügyi, stb.) szakértőinek
csapata, akik egy tanulót különböző módokon képesek értékelni majd
az értékelés eredményeit egy szélesebb, multidiszciplináris értékelési
információhalmazba beilleszteni, amely elősegítni a tanulók jövőbeli
tanulási folyamatára vonatkozó döntéseket.
Standardizált
értékelés
- olyan kvantifikálható információ összegyűjtése egy tanuló
előmeneteléről, amely egy elérhető eredményskála fix tesztjeivel van
összefüggésben. A tesztskála és az eredményskála standardizált,
mivel nagyszámú tanulóval végeztetik el, ezért nagymértékben
megbízható (azaz következetesen ugyanazt az eredményt produkálja
időről időre) és érvényes is (azaz azt méri, amit mérnie kell).
Szűrés - azoknak a tanulóknak a kiválasztását célzó folyamat, akinek a
jövőben különféle területeken nehézségei adódhatnak, és ezáltal
speciális gondozás célcsoportjává válhatnak. A szűrés minden
gyermekre kiterjed, a legtöbb esetben könnyen és gyorsan
alkalmazható, és az értelmezése is egyszerű. A szűrés gyakran csak az
első lépés további, alaposabb értékelés felé (például diagnosztikus
mérések).
Tanterv
alapú értékelés
- a tanulási programhoz, tantervhez kapcsolódó értékelés; arról
nyújt információt a tanároknak, hogy hogyan alakul a tanuló fejlődése és
milyen problémái vannak az oktatási programmal kapcsolatban, s
ennek alapján eldönthetik, mit tanuljon legközelebb a tanuló, és
hogyan prezentálják a tananyagot.