Skip navigation

4.2.2 Az ipari szakoktatás és a tanoncképzés kezdete és kiteljesedése

A reformkori küzdelmek egyik vonulata a szakképzés intézményrendszerének kiépítéséért folyt. Kezdetben két műszaki felsőfokú intézmény működött: az 1763-ban alapított összbirodalmi Bányászati Akadémia Selmecbányán, és az 1782-ben létesített Mérnökképző Intézet a pesti egyetem bölcsészkarán. Földmérő és vízügyi szakembereket képeztek. A fejlődő ipar azonban, figyelembe véve akkori szerkezetét, fejlődési tendenciáit, különösen gépészeket, vegyészeket igényelt. Ilyen jellegű szakember képzés csak a környező országok politechnikumaiban indult: Prága 1806, Graz 1811, Bécs 1814. A heves viták eredményeképpen 1844-ben királyi rendelet jelent meg a pesti „Ipartanoda" létesítéséről, V. Ferdinánd király 1844. június 12-én aláírta az Ipartanoda létrehozásáról szóló rendeletet. Az intézmény 1846-ban József nádor nevét vette fel, nádorrá választásának 50. évfordulója alkalmából. A József-ipartanoda 1846-ban kezdte meg működését, egy előkészítő, egy 1. és egy 2. osztállyal. Korabeli értelmezésben az ipartanoda olyan tanoda, vagyis középiskola, „melyben iparosokat képző ismeretek, tudományok adatnak elé, pl. természettan, vegytan, moztan, mértan stb."

A József-ipartanoda tehát, középfokú végzettséget nyújtott: ipari kereskedelmi és mezőgazdasági tagozattal működött, mindössze 4 évig. Az intézetben a tanulmányi idő három év volt. Az első, előkészítő év után a képzés három osztályra vált szét, úgymint technikaira, kereskedelmire és gazdászatira. Az előkészítő évben aritmetikát, algebrát, természetrajzot, magyar és német nyelvet, valamint rajzot, a további két évben matematikát, ábrázoló geometriát, polgári építészetet, fizikát, kereskedelmi számvitelt, műszaki rajzot, kémiát és technológiát tanultak a hallgatók. Az Ipartanoda oktatási nyelve a magyar. A Mérnöki Intézetet 1850. szeptember 29-én császári rendelettel megszüntették, és hozzácsatolták az 1846-ban felállított József Ipartanodához. Ennek utódai: a felsőfokú Joseph Polytechnicum (1856), majd az első műszaki egyetem, a Királyi József Műegyetem (1871).15

Az ipari szakképzés, a műszaki ismeretek tanításának intézményrendszere lassan kialakul és differenciálódik. A kor igényeinek megfelelő alap és középfokú szakoktatás gyakorlatilag megoldatlan, de az 1840-es évek elejétől az iparoktatási mozgalom új lendületet vesz16. „Kossuth harcot indított a magyar gyáripar fejlesztéséért, amit összekapcsolt az ipari oktatás előmozdításával. Feltette a kérdést; "Mathesis és természet-tudományok, melyek a technikával oly szoros kapcsolatban állnak, miért nem hatnak be éltető sugaraikkal műhelyeinkbe? Miért kell csak egy szerszámnak ismeretét is évtizedekig nélkülöznünk, mely külföldön a kézműves munkáját már évek óta könnyebbé, jobbá, olcsóbbá teszi." A hiányok pótlására - elsősorban oktatási célzattal - kezdeményezte az Ipartestület megalapítását. Javasolta, hogy az egyesület adjon közre népszerű füzeteket, állítson fel olvasótermeket, mintaműhelyeket, és tartsanak előadásokat. Kossuth bízott abban, hogy "nincs gyorsabban kamatozó tőke, mint a tanulmány, kivált midőn arra van számítva, hogy nyomban gyakorlati életbe menjen."

A céhbe szerződött inasok a mestereknél tanulják, és megtanulják ugyan a szakma gyakorlati fogásait, de elméleti ismeretekhez és modern technológiákhoz alig juthatnak. Az iparban számos új találmány jelenik meg17. Pl.: Watt gőzgépe (1769), Hargreaves Fonó Jennyje (1765), Fulton gőzhajója (1809), Stephenson gőzmozdonya (1825), Maudslay esztergagépe (1810 körül), Gauss és Weber tűs távírója (1833), Morse távírója (1838), Wheatstone lyukszalagos távírója (1867), et.c. Miközben szabadságharcunkat vívtuk, a második ipari forradalom az 1860-as évekre átterjedt az egész világra. Eközben a szakoktatás intézményrendszere még kialakulatlan, párhuzamosan többféle iskolatípus létezik. Miként már említettük, az 1872/8-as tc. megszüntette a céheket.

Mivel korábban a céhek az oktatásról maguk gondoskodtak, a törvény egyben új előírásokkal kívánta szabályozni a tanonc-, és a szakképzést is18. „Kimondta, hogy csak az lehet tanonc, aki elmúlt 12 éves. A szervezett szakképzést az 1884/17-es tc. teremtette meg, amely előírta, hogy minden olyan városban ahol legalább 50 tanonc összegyűlik, ott rendezzenek tanfolyamot a számukra. A tanfolyamoknál figyelembe vették a munkaidőt is, ezért este oktatták a leendő szakembereket. Az ipar számára 1886-ban a Pesti Királyi Rajziskolából létrehozták az első ipari szakiskolát. Itt az iparrajz tanítás mellett bevezették a műhelyoktatást is. Sokat panaszkodtak a kevés gyakorlati nevelés miatt, amely főleg a gyáriparban szült nehézségeket. 1890 táján létrejött az első tanműhely a vasutas tanoncok miskolci iskolájában. A század végére létrehozták az ipari szakiskolákat. Céljuk olyan iparossegédek nevelése volt, akik képesek a kézműipart továbbfejleszteni és kisebb ipari vállalatoknál munkavezetőkként tudnak felelősséget vállalni. A képzési idő 3-4 év volt, heti 20 óra elmélet, 24-28 óra gyakorlat."

1872. évi VIII. törvénycikk - Ipartörvény

IV. FEJEZET - Az ipartársulatokról

76. § Ugyanazon vagy különböző ipart egy vagy több községben önállóan gyakorló iparosok közös érdekeik előmozditása végett ipartársulatokká egyesülhetnek.

77. § Minden ipartársulatnak alapszabályokkal kell birnia, melyeket az alakulás előtt az illető törvényhatóság utján a földmivelés-, ipar- s kereskedelmi ministernek bemutatni köteles.

 

83. § A jelen törvény életbeléptetésétől számitott 3 hó alatt valamennyi fennálló czéh megszünik. Ha a volt czéhtagoknak többsége ezen törvény életbelépte után 9 hó alatt ipartársulatot alkot, a megszünt czéh vagyona ezen társulatra száll, ellenkező esetben a volt czéhtestület vagyona a czéh közgyülése által közhasznu iparczélokra adományozandó, s ha a gyülés ily határozatot hozni nem akarna, a társulati vagyonnak ipari czélokra való forditása iránt az illető törvényhatóság fog határozni.

 

1. ábra: Ipartörvény a céhek megszűnéséről (1872)

 

A szakoktatás, tanoncoktatás fejlődését is jelentősen befolyásolta az 1868-ban életbe lépett, kiemelkedő jelentőségű Eötvös-féle népoktatási törvény, amely - több nyugat-európai államot megelőzve - előírta a tankötelezettséget, s kimondta, hogy minden szülő vagy gyám köteles gyermekét annak 6 éves korától 12 éves koráig elemi iskolába járatni. Az első hazai tanügyi törvény rendelkezése alapján a korábbi népiskolát hatosztályos elemi népiskolává kellett átszervezni. A törvény, pénzbüntetés terhe mellett, kötelezett minden szülőt arra is, hogy 12-15 éves korában gyermekét ismétlő elemi népiskolába járassa. Az ismétlőiskolában nem folyt mindennapos tanítás. Télen hetenként 5, nyáron 2 óra volt a kötelező tanítási idő. Ezzel kapcsolatban írja tanulmányában Nagy Péter Tibor19, hogy: „A neveléstörténet-írás viszonylag ritkán szól arról, hogy a kötelező iskoláztatás egybeesik azzal a történeti időszakkal, amikor a családi gazdaságból kikerül a mindig is komoly mértékben felhasznált gyermekmunka, s a városi társadalom jellegzetes figurájává válik a kisiparosok, kiskereskedők műhelyeiben és boltjaiban szakmát tanuló és segédmunkát végző, illetve e kistulajdonosok háztartásában élő, azok háztartási munkamegosztásába beilleszkedő tanonc.

Magyarországon az 1872. évi ipartörvény eltörölte a céheket, és arra kötelezte az iparosokat, hogy tanoncaikat az esti órákban tanonciskolákba járassák. Ez az iskola tehát a felső népiskolát pótolta: heti tizenegy órás tanulást biztosított. Az 1884. évi törvény a legalább ötven megfelelő korú tanonccal rendelkező települést már tanonciskola létrehozására kötelezte. Ez a törvény az 1868-as népiskolai törvényhez hasonló szabályozási logikát követ, hiszen az iskolaállítási kötelezettséget a községhez telepíti. Munkanapokon közművelődési tárgyakat, vasárnap rajzoktatást tanítottak. Utóbbit úgy értékelhetjük, mint a szakoktatás irányába tett szerény lépést." A rendszeres magyarországi iparoktatás feltételeit tehát, az ipartörvény teremtette meg. 1884-ben 49, 1889-ben 215, 1893-ban már 535 tanonciskola működött. 1896-ban minden olyan községben megszervezték a tanonciskolát, ahol a tanoncok száma elérte az 50 főt.

Az ipari szakoktatás rendszerének kialakításában az állam mellett, közvetve, vagy közvetlenül, fontos szerepet vállaltak az egyházak, egyes nagyvállalatok, egyesületek és más civil kezdeményezések. Halkovics tanulmánya20 szerint: „A rendszer láncszemei az iparostanonc-képzés; a kézművesiskolák; az ipari szakiskolák; a felsőipariskolák; a nőipariskolák; az iparművészeti oktatás, az ipari múzeum, az ipari tanfolyamok; és a felsőfokú ipari tudományos képzés voltak, és működésükkel a századfordulóig nemzetközi összehasonlításban is jelentősen segítették a magyar gazdaság fejlődését."

 

 

1884. évi XVII. Törvénycikk - Ipartörvény - B) A tanoncziskolákról

80. § Oly községben, a hol legalább 50 tanoncz van és e tanonczok számára külön iskola nincs, köteles a község a tanonczok tanitásáról külön tanfolyam berendezése által gondoskodni.

81. § A tanonczok oktatására a polgári és elemi iskolák helyiségei, taneszközei és tanitószemélyzete használható fel.

82. § A tanoncz mindaddig, mig tanideje az iparosnál tart, köteles ily iskolába járni.

83. § A tanfolyam tantervét és tartamát a vallás- és közoktatásügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg állapitja meg.

Az évi szorgalomidő 10 hónapig tart, mely alatt a tanitásnak folytonosnak kell lenni.

A tanitásra hetenkint két munkanapon legalább 4 óra az általános ismeretek tantárgyaira, ezeken felül vasárnaponkint 3 órai idő a rajztanitásra szabatik ki.

Az iparhatóság állapitja meg azt, vajjon a tanitás a munkanapokon és vasárnaponkint a nappali vagy esti órákban tartassék-e.

A mennyiben a hitfelekezetek a tanonczok vallástanitásáról gondoskodnak: a fentebbi órákon felül vasárnaponkint egy óra a vallástanitásra forditható.

84. § A két havi szünidő a nyári hónapokban tartatik.

85. § Mennyiben lehet eltérésnek helye egyes iparágakra nézve a 83. és 84. §-okban megállapitott határozatok alól, azt az iparhatóság indokolt előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg állapitja meg.

86. § A tanoncziskolák felett a közvetlen felügyeletet a kerületi tanfelügyelő és az elsőfoku iparhatóság, a főfelügyeletet pedig a vallás- és közoktatásügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg gyakorolja.

87. § A tanoncziskolák költségeire a jelen törvény alapján befolyó dijak és pénzbüntetések forditandók.

A mennyiben a községek a tanoncziskolák költségeinek fedezésére nem képesek, e czélból a községek, a belügyminister és a pénzügyminister engedélye alapján a községben fizetendő egyenes adó 2%-a erejéig külön adót vethetnek ki.

 

2. ábra Az ipartörvény a tanoncoktatásról (1884)

 

Mivel minden szakma számára a központi tanterv és utasítás egységes elméleti oktatást írt elő, a XX. század elején sürgetően merült fel a szakirányú gyakorlati oktatás igénye. Egyes nagyvállalatok és gyárak (MÁV, Ganz, Zsolnay Porcelángyár, Állami Gépgyár, Magyar Királyi Posta és Távirda, Ganz-Danubius Gépgyár, Salgótarjáni-Rimamurányi, ill. Tatabányai Bányaművek, stb.) saját iskolát hoztak létre.

A magyar iskolarendszer a századforduló táján, az I. Világháborút, a Tanácsköztársaságot, és Trianont követően is, több szintű szakoktatást21 valósít meg. Az első szintet az ismétlő, ill. tanonciskolák képezik, a másodikat pedig, az ipari, kereskedelmi és agrár szakiskolák. Az egyetem előtti szint, a felsőipariskola. A szakoktatást illetően, több, figyelmet érdemlő elképzelés is született. Pl., a Gyermektanulmányi Társaság22 igazgató tanácsa 1918. december 18-án tartott ülésén megvitatta és elfogadta Nagy László tervezetét, melyet "A magyar közoktatás reformja" címen terjesztett be. Ebben az iskolarendszer alapja a nyolcosztályos kötelező egységes népiskola. A terv szerint, ennek elvégzése után az egyik lehetőség a hároméves ipari, kereskedelmi, vagy mezőgazdasági szakiskola.

3. ábra: A magyar iskolák rendszere a századfordulón (1900)23

 

A szakiskolákat 1903/04-ben 2473, a felsőipariskolákat 2387, a nőipariskolákat 329 tanuló, összesen 5189 tanuló látogatta. A tanulók létszáma az 1913/14. tanévben ennek több mint háromszorosa, 15 890 fő volt. A fejlődést jól mutatja, hogy az 1913/14-es iskolaévben, 732 tanonciskola működött, ebből 633 volt iparos-, 99 pedig kereskedő tanonciskola. A fővárosi tanonciskolákban az 1902/03. tanévben vezették be a szakirányú oktatást. „A szakirányú oktatás legerőteljesebb a szakrajzban és az elméleti tanulmányokban volt. A minden iparost érdeklő fontos tudnivalók mellett valamennyi iparágnak voltak sajátos szükségletei és tennivalói." Jó példa erre a szerszámkészítés kuriózuma, a reszelővágó szakma24, s annak tanoncképzési vetülete. A nem túl nagy létszámú, 1906-ban alapított, csepeli „Topits Venczel és Fiai Elsõ Magyar Speciális Ráspoly és Reszelőgyár" maga képezte a reszelővágó szakmunkásokat, lakatosokat, esztergályosokat, villanyszerelőket, sőt vizsgáztatási joguk is volt. A községi jellegű iparos tanonciskola 1912-ben alakult két tanerővel és negyven tanulóval. 1924-ben a leánytanoncok részére is megnyílt az első osztály. Topits Venczel csepeli és országos szinten is jelentős tényező lett.

A vesztett első világháború, a forradalmak, az ország széttörettetése megrendítette az ország szellemi és anyagi erejét25. Az ipari szakoktatás intézményrendszerét is jelentős veszteségek érték. A történelmi Magyarország iparoktatási hálózata - a felsőfokú oktatás intézményeit nem számítva - a következőképpen változott:

- 4 felsőipariskolából megmaradt 3,

- 26 ipari szakiskolából megmaradt 7,

- 6 kézművesiskolából megmaradt 2,

- 9 nőipariskolából megmaradt 5,

- 3 technológiai múzeumból megmaradt 1,

- 746 iparostanonc-iskolából (a kereskedő tanonciskolákkal együtt) megmaradt 340."

A szakoktatás rendszerének szabályozásaként, az 1922-es ipartörvény, amely épít a korábbi törvényre, nem csupán a tanonciskola népiskolai, hanem szakiskolai funkcióját is kiemelte, mintegy kötelezővé tette a tanonciskolát mindenkinek, aki képesítéshez kötött ipart kívánt folytatni. Az iparigazolvány alapján űzhető képesítéshez kötött iparok száma az új törvényben 76, gyakorlatilag minden létező szakma. Példaként a régebbi mesterségek közül: aranyműves, fegyverkovács, puskaműves, pipakészítő, szappanos és gyertyamártó, az újabbakból pedig: kazánkovács, hajókovács, galvanizáló, galvanoplasztikus, lakatos (műlakatos, épületfelvasaló és géplakatos), műszerész, reszelővágó, vas- és fémesztergályos.

 

1922. évi XII. törvénycikk

az 1884. évi XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény módosításáról

VIII. FEJEZET - Tanonciskolák - 112. §

112. § Minden község, amelyben az e törvény szerint tanonciskola látogatására köteles iparos (kereskedő) tanoncok száma a negyvenet eléri, a tanoncok oktatásáról tanonciskola felállítása által köteles gondoskodni.

Amennyiben valamely községben az iparos tanoncok és a kereskedő tanoncok száma külön-külön eléri a negyvenet, az illető község az iparos és a kereskedő tanoncok elkülönített oktatásáról köteles gondoskodni.

Amennyiben valamely községben a női iparos és kereskedő tanoncok számbavétele nélkül is megvan az előbbi bekezdésben megállapított létszám és a női iparos tanoncok vagy a női kereskedő tanoncok száma külön eléri a negyvenet, az illető község a női tanoncok elkülönített oktatásáról köteles gondoskodni.

Ha valamely községben az ugyanabban az iparcsoportban foglalkoztatott tanoncok száma eléri a negyvenet, ezek részére a tanonciskolában külön szakirányú oktatást kell nyujtani. Az egy iparcsoporthoz tartozó iparágakat a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően rendelettel jelöli meg.

Az olyan község, amelyben az e törvény szerint tanonciskola látogatására köteles iparos (kereskedő) tanoncok száma a huszonötöt meghaladja, de a negyvenet el nem éri, a tanoncok oktatásáról külön tanonctanfolyam berendezése által köteles gondoskodni.

Az olyan községeket, amelyek egymástól két kilométernél távolabb nem esnek, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően arra kötelezheti, hogy a tanoncoknak e törvény értelmében való oktatásáról együttesen gondoskodjanak.

 

4. ábra: Az új Ipartörvény a tanoncoktatásról (1922)

 

A veszteségek ellenére 1921/22. tanévben az ipariskolák már mind működtek, és igyekeztek a régi színvonalat visszaállítani. „Az 1920 és 1938 közti oktatásszervezői munka eredményeként az 1937/38-as iskolai évben az iparos tanonciskolák száma 376, a tanulók száma 56 643; a bányászati, iparművészeti, felsőipariskolák, nőipariskolák, ipari rajziskola, fa- és fémipari szakiskolák, egyéb ipari szakiskolák száma 44, a tanulók száma 5370."

Az ábrázolt magyar iskolarendszer 1928. évi szerkezetében, a reáliskola hagyományosnak tekinthető, mivel 1850-1934 között folyamatosan működött. Léte a felsőfokú szakképzés megalapozása szempontjából meghatározó26 volt. „Az Entwurf rendelte el megszervezését két formában. A két-, három- vagy négyosztályos alreáliskola feladata az ipari, kereskedelmi foglalkozásra való előkészítés; a főreáliskola háromosztályos alreáliskolai, és háromosztályos főreáliskolai tagozatból álló intézmény, amely felsőfokú műszaki-technikai tanulmányokra készített elő." A reáliskolát, az egységes középiskolát szabályozó, 1934. évi XI. tv. szüntette meg.

A két világháború között a tanonciskoláknak több formája alakult ki: általános tanonciskolák; általános tanonciskolák szakoktatással; szakirányú tanonciskolák. Ez utóbbi típusban a gyakorlati ismereteket mesterektől tanulták a tanoncok, az elméleti ismereteket pedig, a községi, városi népiskolákban, heti 9 órában. Az alsófokú szakiskola lényegében az „alsófokú iparos tanonciskola". A középfokú ipari szakiskolák célja az iskolai keretekben történő iparosképzés; szakszerű elméleti ismeretek nyújtása, rajzoktatás és rendszeres műhelygyakorlatok útján.

A II. világháborút követően a „szocialista gazdaság" munkaerő-utánpótlásának legfőbb forrása a szakmunkás iskola volt. A technikum és a szakközépiskola újabb formáció27.

 

1949. évi IV. törvénycikk

az iparostanulókról és a kereskedőtanulókról

I. FEJEZET Általános rendelkezések

1. § (1) Iparostanuló vagy kereskedőtanuló az, aki ipari, illetőleg kereskedelmi üzemhez (üzletház) abból a célból szerződik, hogy elsajátítsa azt a készséget és azokat a szakmai ismereteket, amelyeket az illető ipari vagy kereskedelmi szakmában a kezdő segédtől (szakmunkástól) meg lehet kívánni.

(2) Iparostanulót vagy kereskedőtanulót csak tanulószerződés vagy azt pótló szülői (gyámi, gondnoki) nyilatkozat [11. § (2) bek.] alapján szabad foglalkoztatni.

2. § (1) A tanuló a munkáltatóval tanulóviszonyban (18-30. §) áll.

(2) A tanulóviszony a tanulószerződésen (11-17. §) alapul; a tanulóviszony alatt a tanuló kiképzése részben a munkáltató üzemében (üzletében), részben az iparostanulók, illetőleg a kereskedőtanulók képzésére szolgáló iskolában történik.

(3) A tanuló kiképzése a tanulóidő (19. §) elteltével, illetőleg a segédvizsgával (39-43. §) és az iskola elvégzésével fejeződik be.

3. § A jelen törvény alkalmazásában:

a) tanuló alatt mind az iparostanulót, mind a kereskedőtanulót,

b) az iskola alatt pedig az iparostanulók, illetőleg a kereskedőtanulók kiképzésére szolgáló oktatási intézményeket (45. §) kell érteni.

 

VII. FEJEZET A tanulók iskolai oktatása

45. § (1) A tanulók oktatásáról

a) ipariskolában,

b) kereskedőképző iskolában vagy

c) ipari, illetőleg kereskedelmi tanfolyamon kell gondoskodni.

(2) Az ipariskolák és a kereskedőképző iskolák fokozatos megszervezésének befejezéséig a tanulók oktatása iparostanuló, illetőleg kereskedőtanuló iskolában is történik.

46. § (1) Az a tanuló, aki a tanulószerződést huszadik életéve betöltése előtt kötötte, köteles az iskolát látogatni.

(2) Annak a tanulónak, aki az (1) bekezdés értelmében iskolalátogatásra nem köteles, tanulóviszonyának megfelelő iskolai szaktárgyakból vizsgát kell tennie. A vizsga feltételeit és szabályzatát az illetékes miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve rendeletben állapítja meg; ennek során a vizsga letételét erre a célra szervezett külön tanfolyam elvégzéséhez kötheti.

47. § Iskolát csak az állam vagy az illetékes miniszter által kijelölt, közület tulajdonában lévő vagy rendelkezésre alatt álló vállalat létesíthet és tarthat fenn.

49. § (1) Az iskolában beiratási díjat és tandíjat nem kell fizetni.

(2) A tanulók tankönyveiről és tanszereiről a munkáltató köteles gondoskodni.

50. § (1) Az iskolaév általában tíz hónapig tart.

(2) Idényhez kötött iparban a szorgalmi időt a tanórák számának csökkentése nélkül rövidebb időtartamra is össze lehet vonni.

(3) Tanítani csak köznapon éspedig esti hat óráig, az illetékes szakoktatási főigazgató engedélyével esti hét óráig lehet.

51. § (1) Az iskolák szervezetét, tanítástervét, elhelyezését, a tanerők elméleti és gyakorlati képesítését, minősítését és alkalmazásuk feltételeit az illetékes miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghallgatásával állapítja meg.

(2) Az ipariskola, illetőleg a kereskedőképző iskola igazgatójaként, valamint három osztályonként legalább egy további főhivatású tanerőt kell alkalmazni.

52. § (1) Iskola vagy az illetékes miniszter által kijelölt, közület tulajdonában lévő vagy rendelkezése alatt álló vállalat mellett az iparostanulók gyakorlati kiképzésének előmozdítására tanműhelyt lehet létesíteni. A tanműhely fenntartásának és a tanműhelyben történő gyakorlati kiképzésnek részletes szabályait az illetékes miniszter megállapíthatja.

(2) Az illetékes miniszter megengedheti tanműhely létesítését olyan üzem mellett is, amelyben a 8. § (2) bekezdése értelmében adott engedély alapján tanulót lehet foglalkoztatni.

53. § (1) Az iskolák felett a főfelügyeletet és az ellenőrzést, az illetékes miniszter - a közismereti tárgyak és az általános nevelési elvek tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve - gyakorolja.

(2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából illetékes miniszter

a) az ipari iskolák, tanfolyamok és tanműhelyek tekintetében - az alábbi b)-d) pontokban foglalt kivételeket nem tekintve - az iparügyi miniszter;

b) az építőipari iskolák, tanfolyamok és tanműhelyek szakfelügyelete tekintetében az építés- és közmunkaügyi, egyébként az építés- és közmunkaügyi miniszterrel egyetértve eljáró iparügyi miniszter;

c) az ügykörébe tartozó iparágak iskolái, tanfolyamai és tanműhelyei tekintetében a földmivelésügyi miniszter;

d) a kereskedőképző iskolák és tanfolyamok, továbbá az ügykörébe tartozó iparágak iskolái, tanfolyamai és tanműhelyei tekintetében a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter.

(3) A kormány, rendelettel az iskolák felügyeletét az előbbi bekezdésekben foglalt rendelkezésektől eltérően is szabályozhatja.

 

5. ábra: Az 1949. évi IV. törvénycikk az iparostanulókról

 

„Az 1949-es szakmunkástörvény a szakmai képzés és továbbtanulás lehetőségét biztosította a fiataloknak. A fokozott iparosítás jelentős oktatásfejlesztést igényelt, így 1961-ben már több, mint 300 szakmában képeztek tanulókat és létrejöttek az úgynevezett emelt szintű szakmunkásképző iskolák, amelyekben magasabb általános műveltséget igénylő szakmákat oktattak. A hagyományos és emelt szintű oktatás közti különbséget 1975-ben szüntették meg és bevezették az egységes szakmunkásképzést és valamennyi szakmában az első osztályban egységessé vált az elmélet tantárgyak tartalma."
6. ábra: A magyar iskolák rendszere 1961-ben28

 

Az ábra nem jelzi az ipari technikumok29 létét, amely iskolatípust az 1951. évi 40. sz. törvényerejű rendelet hozta létre. A technikumok 1969-ig működtek, majd technikumi alapra épülő szakközépiskolákká alakultak. „Létrehozásuknak célja a magasabb általános műveltséggel rendelkező munkaerő biztosítása a gazdaság számára, valamint a tanulók felkészítése a továbbtanulásra. A szakmunkásvizsgával összekapcsolt érettségit 1963-ban vezették be, de 1972-ben csökkentették a követelményeket." A technikusi képzés 1973-tól csak 1 éves tanfolyami keretek között folyhatott, végül 1985-ben ismét megindult az iskolarendszerű technikusi képzés. 1980-81-től a differenciáltság csök­ken­tése érdekében széleskörű elméleti alapozással, több helyen használható szakmai ismere­teket oktattak a szakmunkásképzőkben. Az Országos Szakma Jegyzékben már csak 128 szakma szerepelt.

7. ábra: A magyar oktatatás rendszere 1999-ben, az ISCED szintek szerint

 

A nyolcvanas évek közepétől olyan változások indultak meg, amelyek közelítenek a valódi duális képzéshez.30 „Az iskolarendszer egészének fejlesztéséért a Művelődési Minisztérium, a szakképzés tartalmának korszerűsítéséért pedig a szakminisztériumok váltak felelőssé. Erre az időszakra esik a „Világbanki Projekt" előkészítése, amely a szakmacsoportos képzést, az átjárhatóságot preferálta, valamint az idegen nyelvi és kommunikációs készségek fejlesztését." A világbanki projekt keretében a képzés 1993-tól, 61 iskolában indult meg, 13 szakma­csoportban. A túlzottan specializált oktatás helyett, ezen iskolákban szakmacsoportos képzés folyt, megemelt óraszámú, átalakított közismereti képzéssel, intenzív idegen nyelvi oktatással.

8. ábra: A magyar oktatatás rendszere 2013-tól, az ISCED szintekkel31

 

A duális képzés igénye megerősödött.32 Az utóbbi években előtérbe került új megközelítés a fiatalok oktatásban és képzésben tartását és a szakmunkás-utánpótlás biztosítását a szakképzés megkezdésének korábbra helyezésével látja megoldhatónak, a jelenlegi 16 év helyett 14 éves korban, mint 1998 előtt. Ennek megfelelően a meglévő szakképzési struktúrával párhuzamosan 2010-ben, 86 szakmában bevezetésre került az ún. előrehozott szakiskolai képzés. A jelenlegi kormányzat a szakképzés elméleti dominanciáját csökkenteni, a munka alapú képzés arányát növelni kívánja, a vállalatoknál folyó képzés arányának növelésével egyfajta duális képzés irányába való elmozdulással (melyet olyan, erős tanoncképzéssel rendelkező országok ihlettek, mint Németország). E cél elérése érdekében Magyarország miniszterelnöke és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke keret-megállapodást írt alá 2010 novemberében. Az MKIK kulcsszerepet fog játszani a jövőben, mivel az államtól szakképzéssel kapcsolatos feladatokat vesz át, amelyek finanszírozását az állami költségvetés biztosítja.

A történeti áttekintés a közelmúlthoz ért. Az új OKJ és a duális képzési rendszerről adekvát áttekintést ad Szilágyi János előadása.33 A 2011. évi CLXXXVII. Szakképzési törvény 2014-es, hatályos változata a jelent tükrözi.34

 

 



15 A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem története 1782-2000

http://www.bme.hu/egyetem-multja-tortenete

16 Katona Lajos: Inasképzés a céhrendszerben (1695-1872) In: Katona Lajos - Ormos Zsuzsanna - Széphegyi Lászlóné: Hódmezővásárhely ipari szakképzésének története 1698-1998-ig

http://ipari602.uw.hu/

17 Nádasi András: 5. Információközpontú technikatörténet. In: Információtörténelem (A 4. 7. 9. fejezeteket írta Komenczi Bertalan. Szerk. Nádasi András) Eszterházy Károly Főiskola Líceum Kiadó, Eger, 2012. 64-100.old.

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_29_informaciotortenelem_pdf/adatok.html

18 Sásdi Tamás. Tudomány- és technika történet a dualizmuskori Magyarországon.

http://tortenelemklub.com/magyar-toeri/dualizmus-kora-1867-1918/803-tudomany-es-technika-a-dualizmuskori-magyarorszagon

19 Nagy Péter Tibor: IPAROS-TANONC OKTATÁSPOLITIKA AZ IRÁNYÍTOTT GAZDASÁG SZÜLETÉSÉNEK ÉVTIZEDEIBEN. Magyar Pedagógia 100. évf. 1. szám 79-96. (2000)

http://www.magyarpedagogia.hu/document/NagyP_MP1001.pdf

20 Halkovics László. i.m. Az ipar szakoktatási rendszerének megszervezése, 1867-1900 c. fejezet

21 Kovátsné Németh Mária: Hazai iskolarendszerek a XX. Században. In: Oktatási rendszerek. Sopron, 1995

22 L. Pukánszky Béla: Reformpedagógia Magyarországon, szócikk, amely Nagy László munkásságát is összegzi. http://www.kislexikon.hu/reformpedagogia_magyarorszagon.html

23 Kovátsné Németh Mária i. m.

24 Maár Katalin - Sallay Tibor: „Topits Venczel és Fiai". Elsõ Magyar Speciális Ráspoly és Reszelőgyár

http://www.bpht.hu/historiak/119.pdf

25 Halkovics László. i.m. A magyar ipari szakoktatás, 1900-1945 c. fejezet

26 Mészáros István „reáliskola" szócikke: http://www.kislexikon.hu/realiskola_a.html

27 Szabó Gábor: A duális képzés rendszere és a projekt orientált képzés kapcsolata.

Kandó Kálmán Műszaki Főiskola. 1997

28 Kovátsné Németh Mária i. m.

29 (A technikusi képzésről az Üteg utcai Villamosenergiaipari Technikumban jó, személyes tapasztalatot is szereztem, ahol az 1969/70-es tanév első félévében voltam gyakorló villamos műszaki tanár. A „Villamos mérések alapjai" tárgy néhány témáját taníthattam, és az „Ellenállásmérés" laborgyakorlatokat vezethettem. Tanulóink a műszeres méréseket, szereléseket, a hálózatra kapcsolást és szinkronizálást művelni szerették, annak elméleti hátterét, a képleteket és levezetéseket csak elszenvedték.)

30 Szabó Gábor i.m.

31 Bükki, E., Domján, K., Mártonfi, Gy., V.né Fekete, L.: A szakképzés Magyarországon. ReferNet jelentés (Szerk. Mártonfi György) TKKI. 2012. 16. l. http://www.observatory.org.hu/wp-content/uploads/2013/04/CR_2012_hun_final.pdf

ISCED - Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere

http://www.fernunihagen.de/FTB/telemate/database/isced.htm

International Standard Classification of Education (ISCED) of the UNESCO.

http ://www.ofi.hu/tudastar/iskolarendszerek/isced-oktatas-egyseges

32 Szabó Gábor: A duális képzés rendszere és a projekt orientált képzés kapcsolata.

Kandó Kálmán Műszaki Főiskola. 1997

33 Szilágyi, János (2012). Az új OKJ és a duálisképzési rendszer. Power Point presentation.

https://www.nive.hu/Downloads/szakkepzesi_szolgaltatas/Tanevnyito/2012/Szakkepzesi_tanevnyito_eloadasok/DL.php?f=2012_tanevnyito_Szilagyi_Janos.pps

34 2011. évi CLXXXVII. Törvény a szakképzésről

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1100187.TV&timeshift=1