Skip navigation

8.5.1 Szkennerek

A szkenner azon adatok bevitelét teszi lehetővé, amelyek egy síkban találhatók. A digitalizálandó alapanyag szempontjából alapvetően kétféle szkennertípust lehet megkülönböztetni:

  1. átnézeti (film)
  2. ránézeti (pozitív) szkennereket.

Minden szkenner típus felépítése más és más. A szkennerek egyik legfontosabb paramétere a felbontás, (dpi). A felbontás adja meg, hogy milyen kis részleteket képes a szkenner „látni” az eredetin. A több pontot felismerő szkenner által feldolgozott kép lesz a jobb, minőségű. Az 1200 dpi-s szkenner az egy inch oldalhosszúságú négyzet felületén 1200 × 1200 pontot képes felismerni. A szkennerek jelenleg 300‑2400 dpi-sek

Lényeges a különbség van az optikai (a valós) és az interpolációs (szoftveres) felbontás között. Míg az előbbi érték a szkenner valódi érzékenységét tükrözi, az utóbbi egy matematikai, szoftveres eljárással, ebből előállított felbontás. A ránézeti eredetik digitalizálására a 600-1200 dpi valós optikai felbontás általában elegendő.

Másik alapvető fontosságú paraméter a színérzékenység, azaz, hogy milyen árnyalat-különbségeket tud a szkenner megkülönböztetni. A színes szkennerek ma már minimum 24 bites színmélységgel, azaz RGB csatornánként 8-8 bit érzékenységgel készülnek. Ez a mennyiség első ránézésre elegendő. Azonban a tapasztalatok szerint a szkennelés utáni szín- és tónuskorrekciós műveletek miatt nagyon jó, ha ennél több információ áll rendelkezésünkre. Így a professzionális digitalizálás esetén inkább a 36 vagy akár a 48 bites (12-14 bit/színcsatorna) színmélységű szkennereket használják. Általában igaz, hogy szkenneléskor jobb nagyobb árnyalati terjedelmet, több információt beolvasni, hiszen ebből később még könnyen előállíthatunk kisebb terjedelmű képet, de ez fordítva már nem igaz.