Skip navigation

5.2.6 A hang (a beszéd és a zene)

A multimédia-produkciók hatásának növelése érdekében lehetőségünk van arra, hogy hanganyagot szólaltassunk meg. A hang a multimédia legplasztikusabb eszköze. Egyszerre hat a felhasználók értelmére és érzelmére. Tartalmi és metakommunikációs elemeket is közvetít. Informál a nyelvről, annak használójáról. Az intonáció a mondanivaló egy részének kiemelése; a beszéd sebessége, a mondat dallama, a hanglejtés mind utal a szereplő tulajdonságaira. Lehet suttogó beszéd, kiáltás, üvöltés, állati hang, de lehet kellemes zene, valamilyen meglepő speciális effektus vagy drámai hangulatú aláfestés.

A beszéd segíti az értelmezést, valamint alátámasztja a látottakat is. Az emberi hangok – a nyomtatott információkkal szemben – erőteljesebbek, mint az írottak, mert a mondottak érzelmeket, hitelességet tudnak közvetíteni azáltal, hogy hangsúlyt, megfelelő intonációt adunk mondanivalónknak.

Az oktató jellegű hanganyagoktól elsősorban azt várjuk el, hogy a hallottak minőségileg értékelhetők és beépíthetők legyenek, segítsék a megértést. A beszéd hatásának szempontjából fontos, hogy meggyőző autentikus személyiséget szólaltassunk meg. Lényeges szempont az is, hogy az új és ismeretlen fogalmak ne forduljanak elő túlzott számban, mert könnyen lemondhat a felhasználó a meghallgatásról vagy az intellektuális feldolgozásról. Ügyelni kell a szöveg hosszúságára, hiszen egy idő után unalmassá válhat a közlés a hallgató számára.

Gyakran alkalmazunk háttérzenét, kiegészítve speciális hangeffektussal és egyszerű magyarázó szöveggel. A jó háttérzene – mely hangulatot teremt, kiemel, hangsúlyoz, előre jelez, megerősít –, észrevétlenül támogatja a mondanivalót, anélkül, hogy a befogadás során szétválasztanánk az auditív és vizuális  hatást. A háttérzene legfontosabb feladata, hogy alkalmazkodjék a mű témájához, hangulatához és ritmusához.