Skip navigation

5.2.5 Az elektronikus médiumok általi befogadás ismérvei

Az elektronikus tananyagokban a multimédiás szemléltetés segítségével a szöveges, tartalmat nemcsak állóképes illusztrációk, hanem animáció, hang és mozgókép is kiegészítik.

A vizuális médiumok

 A szöveg

A szöveg elősegítheti a kép megértését, különösen akkor, amikor a képek nem elégségesek, a kommentár pedig kevés. Tudjuk azt is, hogy nem lehet minden (különösen a magyarázó, fogalomleíró, cím) szöveget képpel, animációval helyettesíteni. Az elektronikus szöveg megjelenése és elterjedése a szöveg új értelmezését igényli. A multimédiában a szöveg megjelenhet mint információ, mint eligazodást nyújtó navigáció és mint esztétikum. Az ábécé kódjainak olvasása során a látott szövegből kialakul a jelentés.

A tipográfia a szöveges közlés megformálásával, kép és szedett szöveg együttes elrendezésével foglalkozik. Alapvető elemei a betűk, vonalak, foltok. A tipográfia jelentése: típusokkal írni (tüposz szó jelentése görögül vert vagy vésett ábra, a gráfó pedig azt jelenti, írni). Ezt a kifejezést a 16. század óta használják. A nyomtatást Gutenberg a toll nélküli írásnak nevezte.

15. ábra: A szöveg mint esztékai, információs és navigációs elem
15. ábra: A szöveg mint esztékai, információs és navigációs elem



A fedett és üresen maradó részek együttes hatása érvényesül a művekben. A tipográfia legelemibb formája a jel (piktogram), mely lehet akár egyetlen betű is. Egyetlen betűt is már sokféle szempontból ítélhetünk meg. Lehet informatív, díszítő, közömbös vagy vonzó, lehet szakszerű és hivatalos, esetleg személyes. Betűkből állnak a szavak, a szavakból szószerkezetek, mondatok épülnek fel – ezek alkotják a sorokat, a mondatokból szövegtömbök vagy hasábok, amelyek viszont az oldal építőelemei. A szöveg mellé számtalan esetben helyeznek ábrát is. Az ábra és szöveg elhelyezésének hagyományos módja, amikor mindkettőnek megvan a maga külön helye. A két információ közötti összetartozást is kellően érzékeltetni kell. A kép és a szöveg egymásra helyezésekor megnehezül az olvashatóság. Ezek inkább hangulatkeltő megoldások. Tekintettel arra, hogy a számítógéppel a betűk és a dokumentum alakításába beavatkozhatunk, fontos az olvashatóság kritériumait mindenkinek betartania, aki elektronikus dokumentumot állít elő.

Az elektronikus szöveg

Az alábbiakban áttekintjük a nyomtatott és az elektronikus szöveg befogadásának ismérveit. Ezek a jellemzők sok tekintetben hasonlatosak, pl. többször újraolvasható, a tanuló jegyzetelhet közben, és ez segíti az elmélyült feldolgozást. Egyes tanulóknál megkönnyíti a visszaemlékezést a gépelt szöveg képe. Az olvasva tanulás – gyakorlott olvasóknál – módot ad az információ szelektív, rugalmas kezelésére. Sok közös elemük van (betűtípusok, betűméret, elhelyezés, kiemelés, telítettség, háttér, előtér, szín és formai elemek).

A betűtípus és a betűméret megválasztásakor fontos szerepet játszik az a tény, hogy milyen a közlendő téma, annak hangulata, az illusztráció és a választott betű kapcsolata, a betű olvashatósága.

A nyomtatott betű általában statikus, személytelen, tárgyilagos, szögletes, szilárd és egyértelmű. Az írott betű dinamikus, személyes, egyéni, sajátos, lendületes, lágy és természetes. Ez utóbbit általában nem alkalmazzák a képernyőn.

Az (elektronikus) szöveg befogadásának ismérvei

A szövegpercepció kutatásai alapján az olvasási folyamat két fokát határolják el: a betűk, szavak, mondatrészek és mondatok felismerését, valamint az értelmi percepciót. Ezen túlmenően az alábbi szabályok az alapvetők:

Az érthetőség és megtartás mindenkor elsősorban a szövegfelépítéstől függ. Az érthetőség dimenziói a következők:

  • egyszerűség a mondatépítésben és a szóválasztásban (rövid mondatok, közkeletű szavak, kifejezések, a szakkifejezések megmagyarázása, szemléletesség),
  • tagolás logikailag és a külsőségekben (áttekinthetőség, következetes tipográfiai megoldások),
  • tömörség, vagyis a rövidség és pregnancia egyesítése, szemben a terjengőséggel, a redundanciával.
 Számok, adatok

A korszerű multimédia-alkalmazások jó része nagy mennyiségű információt nyújt a felhasználónak. A szöveges elemek mellett a számok, adatok egyaránt alkothatják a multimédia komponenseit.

A szöveg elsősorban narratív elem, a számok kvalitatív jellegűek, a mérés, összehasonlítás, viszonyítás megjelenítői. Kognitív tartalmuk révén gyorsan értelmezhetőek. Segítik az eligazodást térben és időben. Az adatbázisok nélkülözhetetlen elemei.

 Az állókép

A vizuális világ táguló horizontjai és új dimenziói a térbeli megítélés és a kommunikáció új kifejezésmódjait kívánják meg. A képek fontos és hatásos segédeszközök. Fekete és színes formában jelentősen is erősítik az üzenet hatását.

A vizuális benyomások érzelemkiváltó erejét már az ókori görögök is ismerték. A képzőművészetben ábrázolt meztelenség, atrocitás, gusztusos teríték vagy undorító látvány, hatást gyakorolnak az érzelmeinkre. Az érzelemkeltés azonban nemcsak a körülírt egész műre vonatkozik, hanem az egészet alkotó részekre is (pont, vonal, sík, tér, szín).

Amennyiben egy üres papírlap van előttünk, arra bármilyen jelölést felrajzolhatunk. Vizuális jelrendszerünk elemei a síkon a pont, a vonal és a folt. A vizuális megjelenítés során a magyarázó rajzok készítői a pontok, vonalak és foltok viszonyaival jól felfogható ábrázolásra törekednek. A viszonylatokból adódik hatásuk, mely a feszültség – oldódás, harmónia – diszharmónia, lágyság – keménység érzetét keltheti a szemlélőben.

A kompozíció a kép szerkezete. A képen belül a szemet vezetik a tárgyak, a vonalak, a tónusok, színek, az elhelyezkedés, a részlet viszonya a környezetéhez. A kompozíció elemei alakítják a képi figyelmet. A kompozíció lehet szimmetrikus, aszimmetrikus, átlós, háromszög, sokszög, ellentétes, szabályos, ellentétes, feszített, nyugodt, széteső, arányos stb.

A pont a kompozíció alapeleme. Segítségével áll össze a kompozíció. Az üres papírlapra vetett pont nemcsak önmagában létezik, hanem a képelemek sokirányú viszonylatait jelzi.

A vonal a kompozícióban az értelmet és érzelmet egyaránt megjeleníti. A pont elmozdulása révén keletkezik. Segítségével magyarázni, bemutatni lehet struktúrát, továbbá árulkodik a rajzoló személyiségéről és lelkiállapotáról is.

A folt sajátságos kontúrral jelzett alakzat. A pontok tömegéből vagy a vonalak sík menti összesűrűsödéséből keletkezik. Ha a térben sűrűsödik, akkor testes idom jön létre.

A tömeg a testet öltött tárgyak külső formája és belső tartalma. Arányokat, szimmetriát és ritmust fejez ki. A tömeg tagolásával nagy felületek monotóniáját lehet esztétikussá tenni. A fény- és árnyékhatások a plasztikusságot fokozzák.

A fény és a szín. Az etológiával, a viselkedés biológiai vizsgálatával foglalkozó kutatók kimutatták, hogy a színeknek az élővilágban – ezen belül az állatvilágban – fontos szerepük van például a rejtőzködésben, az álcázásban, a figyelemfelhívásban stb. Összességében a szín kulcsinger az élővilágban, így az állóképben is rendkívül meghatározó szerepet kap.

A színeknek is van üzenettartalmuk. A színek az élettani hatásukon kívül színjellegükkel, asszociációs és szimbolikus jelentésükkel erős érzelmi ingert jelentenek az egyén számára, nagymértékben befolyásolják kedélyállapotát. Melyek ezek? A színek háromféle hatását különböztetik meg:

  •  karakterisztikus,
  •  asszociatív,
  •  szimbolikus jelentéstartalmat.

A karakterisztikus hatása a színnek valamilyen személyiségtulajdonsággal, általában a dinamikával való kapcsolatát jelzi.

Az asszociatív hatás során a velünk megtörtént kellemes vagy kellemetlen élményeink érzelmi töltését valamilyen szín veszi át. Ez lehet általános természeti jelenséghez, tárgyakhoz, személyekhez kötődő egyaránt. Itt tehát a színek maradnak meg, az élmény pedig a háttérben marad.

A szimbolikus (jelképi) hatáshoz a különféle társadalmi, történelmi, nemzeti érzelmek tapadnak. A szimbólumrendszer kultúrkörönként változhat.

A színek hatása. Különböző színek eltérő módon hatnak az idegrendszerünkre. A hatások alapján a színeket számos csoportba osztották. Ezek ismerete a vizuális közlések során elengedhetetlen.

Hideg színek: a fekete, zöld és kék; a meleg színek: a vörös és a sárga. A hideg színek szemlélése esetén csökken a pulzusszám, a meleg színek fokozzák az élettani funkciókat. A színes képernyő legfontosabb előnye az információk nagyobb mélységbeli és felbontási megjeleníthetősége.

A szimbólumok, emblémák, piktogramok, ikonok, logók

Napjainkban egyre jobban felismerik, hogy a kommunikáció nonverbális formái mennyire hatékonyan képesek emberi gondolatokat, érzelmeket közvetíteni. Egyre inkább kialakulóban van – a testbeszédhez hasonlóan egy nemzetközi jelrendszer – nyelvi példánál maradva – a vizuális eszperantó nyelv kialakulása. Képszerű jeleket mindig használtak akkor, ha a képből következtetni lehetett a jelentésre. A képírás legősibb formái a piktogramok, az ideogramok, a hieroglifák és nemzeti örökségünk, a rovásírás.

Pszichológiai, olvasáslélektani kutatások eredményeként megállapították, hogy a képi elemeknek nagyobb hatásuk van, mint a szavaknak. A szöveg megfejtése szóról szóra és mondatról mondatra - sorról sorra halad, a képek gyorsabban vagy azonnal hatnak. (Egy kínai mondás szerint egy kép felér ezer szóval.)

  • A szimbólumok olyan grafikus jelek, amelyeket valamelyik tudomány­terület alakított ki, majd az absztraktból képpé vált. Értelmezése köz­megegyezésen alapul (pl. a férfi és a nő szimbóluma).
  • Az emblémák a vizuális kommunikációt,  jelentésátvitelt célzó vizuális kódok. Jelmondattal kísért szimbolikus rajz, megkülönböztető jel.
  • A piktogramok leegyszerűsített, logikai természetű, közérthető ábrák. Gondolatot, mondatértékű közlést továbbíthatnak.
  • Az ikonok a jeltárgyat egy külső képszerű viszony alapján jelölő jelek. Képszerű kommunikációs rendszereket alkotnak. Az ikonikus jelek az eredeti jelentésre utalnak, a lényegi tulajdonságát emelve ki az ábrázolt jelenségnek.
  • A logók védett márkajegyek, beszédet helyettesítő jelek. Logó vagy logotípia: egy szó vagy néhány betű, amely egy szervezet, intézmény azonosítására szolgál. A védjegy egy regisztrált (jegyzett), a köztudatba reklám útján bevezetett jel, amellyel megkülönböztethetők az egyes gyártók termékei.

Arnheim62 szerint a készen tálalt képek rontják az absztrakciós készség kialakulását és fejlődését. Bármely oldalról vizsgáljuk is a kérdést, tény, hogy a vizualitás döntő eleme lehet a multimédia hatásosságának.  A látványt a kompozíció adja. A kompozíciót mindenekelőtt a tartalom határozza meg, s ez az üzenet lehet az alapja azoknak az elveknek, meggondolásoknak, amelyek alapján a tervezők csoportosítják a látvány elemeit.

 A 3D-s ábrázolás

A térhatású ábrázolás célja, hogy különböző szemléltető ábrákat, diagramokat, modelleket mutassunk be azzal a céllal, hogy elősegítsük a tananyag megértését. Különösen fontos az ábrák, modellek szerepe a műszaki tudományterülethez kapcsolódó témakörökben. Kiemelő hatásuk van. Szerepük a plasztikus megjelenítésben fontos. A háromdimenziós modellezések változatai:

  • A drótvázmodellezés, a 3D-objektum vázának a leírása. Ennél az ábrázolásnál nincsenek felületek, csak vonalakkal, ívekkel, körökkel adják meg a test vázát.
  • A felületmodellezésnél egy elhanyagolható vékony réteget rendelnek az objektum felületéhez.
  • A szilárdtest-modellezés a modellezés legmagasabb formája. Egy teljesen zárt háromdimenziós forma számítógépes megjelenítése. A szilárdtest-modell leírja a test által elfoglalt teret és a valódi objektum határoló felületét.
Az animáció

Jelentése: a képek életre keltése. A multimédiában a filmmel és az állóképpel áll rokonságban. Animációk segítségével lényegesen több információt közölhetünk, mint egyszerű grafikus oldalakkal, viszont a számítógép teljesítményét mégsem kell megnövelni oly mértékben, mintha videoelemeket használnánk.

A multimédiában fontos szerepet játszik a figyelemfelkeltés, ezért az animációról fontos tudni, hogy a hanghatásokat követően a legerősebb figyelemfelkeltő komponens. Ezek a mozgó, forgó, elevenséget tükröző objektumok vagy framek teszik színesebbé az alkalmazásokat.

A celluloidfilmek használatakor a valóságos filmjeleneteket lerajzolták, festették, majd kombinálták a valóságos képekkel. Ma számítógépes animációs programokkal történik az előállításuk. Az animációk létrehozásához 2-8 képkocka lejátszása szükséges. Míg a 2 kockás animáció egyszerű képcserén alapul, és a kétállapotú eseményekhez alkalmazzák, a többkockás animációk a folyamatosságot adják vissza. Animációs átmenetek, megjelenési változatai:

  • Motion blur: időben történő elmosás, átmenetképzés
  • Morphing: a képek között átmenetek létrehozására használják. Kamerával vagy elektronikusan megalkotott két kép között képes a kiindulási állapotból átmenetet képezni a vég (cél) állapotig. Az áttűnés effektustól annyiban különbözik, hogy nemcsak a képpontok színét futtatják át, hanem magát a képet, és az is torzítva. A kiindulási pont bizonyos részeit a célkép egyes elemeihez rendelik, melyek a képfelületen máshogyan helyezkednek el. A két kulcskép közé a számítógép kockákat illeszt, melyen a két végállapot helyben és színben képzett átmenetének valamelyik állapota látható. Legismertebb példa Michael Jackson „Black or White” c. klipje.
  • A metamorfózis során is időbeli átmenet van a megalkotott objektumok között. Egyszerűbb alakzatokból kiindulva elképzelhető egy kocka és egy gömb közötti átmenet, amíg néhány frame alatt az egyik átalakul a másikba. A szépen kivitelezett metamorfózis varázslatos hatású a befogadóra, mert új, megdöbbentő és szürrealisztikus.
A parancsszekvencia

A parancsszekvenciák egy program vezérlésére szolgálnak, ezek segítségével a felhasználó képes visszahatni a programra. Ezek leggyakrabban a képernyő valamilyen érzékeny – interakcióra képes – részét jelentik. A felhasználói felületek – mert nincsenek szabványosítva – helyes kialakítása nagyon lényeges szempont. Pl. a megfelelő helyen lévő, jobbra mutató nyíl a következő oldalra, a felfelé mutató a kiindulási helyzetre, esetleg a főmenüre utalhat. Az itt alkalmazott piktogramok gyakran a bennünket körülvevő világot (pl. elektronikus berendezések kezelőszerveit) szimbolizálják (pl. stop, play, pause, forward, rewind gombok). A felületek érzékenysége sok módon jelezhető: az „ide kattints” típusú üzenetektől az egérkurzor megváltozásáig a tervezők számos különféle módszert alkalmaznak.

Az aktív felületek teszik lehetővé, hogy a felhasználó kezébe adjuk a multimédia vezérlésének eszközét. Az aktív felületek bármely geometriai alakzatot felvehetnek. Segítségükkel megvalósulhat a felhasználó kalandvágya.

Az akciógombok közül elengedhetetlenek: az előre, hátra léptetés, legelső illetve a legutolsó pontra ugrás lehetősége, a kilépés (befejezés) lehetősége. Összegezzük a médiaelemek ismérveit! A tervezés során a szakirodalomban elfogadott az alábbi szempontrendszer. A képernyő üzenettervezésének összesített szempontjai63

  • A grafikus elemek tervezése közben vegyük figyelembe a képernyő arányait!
  • Hagyjunk elegendő üres helyet a képernyőn, legyen szellős a kép!
  • Használjuk ki a képernyő újrahasználható természetét!
  • Legyünk következetesek a képernyőelemek elhelyezésében és funkciójában!
  • Emeljük ki megfelelően, rangsoroljuk a fontosabb információkat!
  • Alkalmazzunk világos, elég nagy és jól olvasható betűtípust!
  • A szövegelrendezés segítse az olvashatóságot és az információ azonosítását!
  • Válasszunk hatásos színeket!
  • Tervezés közben alapozzunk a médium erősségeire, ellensúlyozzuk annak gyengeségeit!


62 Arnheim R.: Vizuális médiumok értékei és hiányosságai. In: Tanulmányok az oktatástechnológia köréből. Szerk.: Falus I. Bp., Tk. 1982.

63 G. I. Rimar: Vezérelvek a képernyőn megjelenő oktatóprogramok tervezéséhez. OIT. Hundidac. 1997. 20–25..