Skip navigation

5.2.1 A tanulás 21. századi formái

A digitális korszak internetes generációjára alapvetően az jellemző, hogy a diákok a gyors információszerzést igénylik és az internet korszakában számukra ez már egyértelmű információs tér. Kedvelik a multimédiás alkalmazásokat és multitask (több feladat/program párhuzamos működése egyazon rendszereken) megoldásokat. Előnyben részesítik az információ azonnali elérését az azonnali megerősítést és jutalmazást várják el. Ma már a keresések során – a megfelelő IKT kompetenciáikkal rendelkezők – releváns találatok birtokában, egyszerűen jutnak hozzá információkhoz, hálózati kapcsolatok létesítésével könnyen osztják meg a megszerzett információkat. Tari (2010) hangsúlyozza, hogy az információs kor gyermekei – a mai harmincasok – érintkezési szokásai megváltoztak és a közösséghez tartozást, a közösségi élményt közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban találják meg.

Az internetes tartalmak megjelenésével, megjelenő rendszeres kérdések: melyik információforrás hiteles szűrhető-e a tartalom, ha igen akkor, hogyan, melyik információra van szükségünk? Az emberi tanulás során általában megismerésről beszélünk, ahol a megismerő tevékenységet az ember biológiai struktúrájának egy részrendszere, az agy végzi. Az agy képes a külvilág, a környezet modellezésére. A tanulás a mindenkori mentális reprezentációban bekövetkező változás, amely legszembetűnőbben a cselekvésben nyilvánul meg, de befolyásolja azt is, ahogyan a világot - és benne önmagunkat - észleljük, értelmezzük és értékeljük. A mentális reprezentáció alakítható és további változások alapját képezheti.

A 20. századig három jellegzetes pedagógiai paradigma és ezeknek megfelelő didaktikai rendszer alakult ki. A különbség közöttük abban van, hogy milyen szerepet tulajdonítanak a tanításban az ismeretátadásnak, a szemléltetésnek illetve a cselekedtetésnek, milyen felfogást vallanak a tanár és tanuló szerepéről a tanítási-tanulási folyamatban.48 Eszerint az alábbi didaktikai korszakok különböztethetők meg:

1. Az első didaktika, a megismertetés pedagógiája, – mely az ókor és a középkor felfogása – a tanulást az ismeretek, tudás, bölcsesség átadását illetve elsajátítását jelentette, így nagy figyelmet fordítottak az emlékezet fejlesztésére, az emléknyomok tárolásának és visszakeresésének hatékony technikáinak kialakítására. A tanuló a külvilággal nem közvetlenül, valamilyen közvetítés (élőszóban előadott vagy olvasott szövegeket) révén kerül kapcsolatba, mely révén sajátítja el az új ismerteket.

2. A második didaktika, a szemléltetés pedagógiája – a XVII. században az empirizmus induktív logikájára épített elképzelés – szerint a tanulás alapját a valóság tényeiből kikövetkeztethető összefüggések felismerések jelentették. A valóságérzékelésre épített szenzualista (az ismereteket kizárólag az érzékelésből származtató felfogás) pedagógia paradigmájának kialakítása Comenius nevéhez kapcsolható, aki a pedagógiai módszereinek középpontjába a szemléltetést tette. A szenzualizmuson kívül, a tanulás elméleti alapjainak lerakáshoz járult hozzá még a kutatáson alapuló a megismerési folyamatot egyetlen forrásának tekintő empirizmus (pl. Bacon, Hobbes, Locke). Ez részben a 17. században megjelenő filozófiai nézet a racionalizmus, (amely szerint az ismeretekhez csak a tapasztalataink révén juthatunk el) filozófiáján alapult (lásd Descartes, Spinoza, Leibniz, Kant).

A benyomások megfigyelésén alapuló szentimentalizmus, mely az embert olyan érző és gondolkodó lényként fogta fel. Nem ismereteket kívánt közvetíteni, hanem elősegíteni, hogy az ember önmaga szerezzen tapasztalatokat.

3. A harmadik didaktika, – a XIX. és XX. század fordulóján, a reformpedagógia (Dewey, Montessori, Ellen Key) révén kialakult – cselekedtetés pedagógiája, mely az eredményes tanulás alapfeltételeként a felfedező tanuláson alapuló a tanulói aktivitást, öntevékenységet, munkáltatást feltételezte. Ennek egyik ága a Pavlov-féle klasszikus kondicionálás, valamint a Thorndike és B.F. Skinner kísérletei eredményeire támaszkodó operáns kondicionálás, mely utóbbiból a behaviorizmus tanuláselmélete és pedagógiai gyakorlataként, a programozott oktatás alakult ki.

Ezek a felfogások nem csak egymást követve, felváltva, hanem egymást kiegészítve is léteztek, teret adva a XXI. század elejére kialakult a tanulás komplex, holisztikus (az embert teljességében: testi, lelki, szellemi és szociális egységében szemlélő) értelmezésének. A XX. század végére kibontakozott az integratív rendszer, amely behaviourizmuson, kognitívizmuson, és a konstruktív tanulásfelfogásokon alapul.

A XIX. században újabb elméletek és modellek segítik a 21 század tanulási formáinak feltárását, mint például a trialogikus tanulás elmélete, mely a kölcsönösen, közösen készített vagy módosított objektumokon, tartalmakon keresztüli tanulást jelenti. Paavola és Hakkarainen (2005) finn kutatók tanulásfelfogása szerint nem csupán elsajátítás, és részvétel történik a tanítási-tanulási folyamatban, hanem tudásalkotás, ahol a hangsúly nem csak az egyénen és a közösségen van, hanem azon a folyamaton, amelyben a résztvevők együttműködve közös tudás objektumot alkotnak. Mindezt kiegészíti a webes böngészéstől kezdve a tartalomfeltöltésen át a megosztáson alapuló hálózatiság élménye, amelynek nagy szerepe volt a forradalmian új paradigma megjelenésében a hálózatalapú tanulási formák a konnektivizmus (Siemens & Downes) kialakulásában.

Ezek az új 21. századi oktatási paradigmák képezik az alapját, a negyedik didaktikának melyet Komenczi a következőképpen fogalmazott meg: az informatikai forradalom eszközeinek felhasználásával - az információs társadalom kihívásaira adott válaszként - a tanítás és tanulás új, minden eddiginél hatékonyabb formáinak, módszereinek ígéretét jeleníti meg (hipertanulás, e-learning).49

Fórumon vitassuk meg a tanári szerepek módosulását: Varga Miklósné: A pedagógusszerepek átalakulása napjainkban http://www.ofi.hu/tudastar/pedagogusszerepek

Bedő Ferenc: A tanuláselméletek és az informatika. A pedagógiatörténet tanuláselméletei.  http://w3.enternet.hu/infokt/publikacio/k1/k1.htm

A 20. század nagy tanuláselméletei50

  • Feltételes reflexre alapuló kondicionálás  - Pavlov (1904 Nobel díj)
  • A kvantitatív reakciókra alapozó tanulás - az instrumentális kondicionálás. Thorndike és Skinner
  • Utánzásos tanulás - Albert Bandura
  • Átstrukturálás - Wolfgang Köhler
  • Belátásos cselekvés - Karl Bühler
  • Műveleti lélektan - Jean Piaget
  • Agyi funkciók és területek összekapcsolódása - Kognitív irányzatok
  • Belső konstrukciók alapján a világ megértése és cselekvés - Konstruktivizmus

Az e-learning fogalma is átalakulóban van, hisz a web 2.0 elterjedésével az egyirányú információszerzés a web kétirányúsága következtében átalakult.

Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor-tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára. (Forgó 2005).

Az e-learning 2.0 tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált, sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást. (Forgó S. 2009)

Ez utóbbi megközelítésből levezethető a hálózatalapú tanulás, konnektivizmus (George Siemens és Stephen Downes), mely az információs társadalom tanuláselmélete és a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazásán alapul, de informatikai alapokon nyugszik. Ez az elektronikus eszközökkel támogatott információ-csere egy informális hálózatba szervezve folyamatos, élethosszig tartó, más tevékenységekbe beágyazott, hálózatosodott tevékenységként határozható meg.



48 Nádasi András: Oktatáselmélet és technológia [elektornikus dokumentum] http://okt.ektf.hu/data/nadasia/file/tananyag/oktataselmelet/1_tananyag2.html (Letöltés: 2014. 05. 07.)

49 Komenczi Bertalan: Az e-learning módszertani kérdései. http://www.oktopusz.hu/mss/alpha?pg=222&m288_doc=368&st=42