Skip navigation

3.2.2 McLuhan hatása

Három-négy évtized távolából szemlélve megállapíthatjuk, a Gutenberg-galaxis metaforájával leírt jövőkép sem úgy valósult meg, mint ahogy azt McLuhan elképzelte. „A lineáris olvasással információkat szerző tipográfiai ember nem lett az enyészeté. 1980 és 2000 között megháromszorozódott a világon kiadott könyvek száma.” Eközben persze felnőtt jó néhány generáció, melynek egyre több olyan tagja van, aki alig merít szellemi táplálékot az írott szövegekből, s aki minden korábbi embertársánál inkább manipulálhatóvá, szellemi és társadalmi értelemben kiszolgáltatottabbá vált. Ugyanakkor az elektronikus képi közlés nagyon sok ember számára kitágította a világot. McLuhan médiaértelmezésében minden eszközünk egyfajta kiterjesztése önmagunknak. A mechanika évezredei során testünket terjesztettük ki a fizikai térben. Napjainkban, egy évszázadnyi elektronikai fejlődéssel a hátunk mögött, már központi idegrendszerünket terjesztetjük ki globális mértékben, felszámolva ezzel – legalábbis planetáris értelemben – a tér- és időbeli korlátokat. Bizonyára elérkezünk az ember kiterjesztésének végső stádiumába, amikor a megismerés kreatív folyamatai közösségi és vállalkozási szinten a teljes emberi társadalomra kiterjednek, sokkal inkább, mint ahogyan a különböző médiumok segítségével már eddig is kiterjesztettük idegpályáinkat, érzékszerveinket. A médiumokat közös, internetes platformon kezelő számítógép, és általában az interaktív multimédia források tömeges elterjedése olyan további utakat nyitott meg oktatásban is, amelyeket McLuhan már nem ismert, de jól prognosztizált.

Az új információs és kommunikációs technológiák kulcseszközeinek, a számítógépnek és az Internetnek, az oktatás szempontjából is fontos interaktív és visszacsatolási képességeit Csapó Benő23 így értékeli: „Miként más bonyolult, sokféle külső hatásnak kitett rendszerekben, az oktatásban sem valósítható meg a kitűzött célok elérése, a kívánatos állapotok fenntartása a visszacsatolás, a szabályozó folyamatok nélkül. Tanulás sem létezik visszacsatolás nélkül, így az oktatási rendszerben számos szinten és ponton válik szükségessé a visszajelzés. A problémák, működési zavarok többsége pedig visszavezethető ezek hiányára. Az IKT alkalmazása elsősorban azzal járulhat hozzá a rendszer fejlesztéséhez, hogy minden korábbinál gazdagabb, gyakoribb, pontosabb, megbízhatóbb visszajelző információt szolgáltathat a lehető leggyorsabban.

A számítógépek kiválthatják a tanulás legegyszerűbb folyamataiban, például a tanár-diák interakcióban megjelenő visszajelzéseket. Egy hangelemzésre is felkészített oktatóprogram például a nyelvtanárnál sokkal pontosabban - és természetesen fáradhatatlanul, végtelen türelemmel - képes az idegen nyelvi kiejtés hibáit korrigálni. Egy kellően kifinomult oktatóprogram hasonlóképpen képes a tananyag megértésének mélységét, minőségét tesztelni, és ezt a tanuló számára azonnal visszajelezni; sőt egyben a hiányosságok pótlására szolgáló tananyagot is felajánlani. Már a maiakhoz képest valóban primitívnek nevezhető oktatóprogramok is megmutatták az azonnali visszajelzés megerősítő szerepét, és a ma sok fiatalon megfigyelhető, a függőségig elmenő géphez kötődés mögött szintén az azonnali visszajelzés és a gyors siker áll.

A számítógép nem feltétlenül jobb minden esetben a tanárnál, viszont hamarosan jobban hozzáférhető lesz, mint a személyes tanári segítség. A formális tömegoktatás egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudja kezelni a tanulók között levő sokféle és nagymértékű különbséget, így az átlagra méretezett eljárásaiból senki sem az optimális mértékben profitál. Az oktatás perszonalizálására, személyre szólóvá tételére, individualizálására irányuló törekvések megvalósításának legfőbb akadálya a tanári kapacitás szűkössége volt. Az IKT alkalmazásával mindinkább lehetővé válik, hogy a tanulók saját tempójukban haladjanak, mindenki azt tanulja, amit még nem tud, egy probléma megértéséhez azt az információt kapja, ami nála éppen hiányzik.

Az IKT alkalmazása lehetővé teszi a nagyobb léptékű visszacsatoló folyamatok kiépítését is. A korábban említett kutatások magalapozzák a standardok kidolgozását, a normák megállapítását, az információs technológiák pedig - mintegy hibajelet adva - folyamatosan megmutathatják az ettől való eltérést. Így például nemcsak a vizsgáztatás idegőrlő munkáját lehet számítógépes (interaktív, adaptív) teszteléssel kiváltani, hanem a vizsgázókról való nagy tömegű információ összegyűjtésével egyben az egész rendszer hatékonyságát is értékelni lehet. Számos ilyen technológia működik már ma is, és nincs akadálya annak, hogy mindennapos rutineljárássá váljon. Ezek az alkalmazások azonban kevésbé látványosak, bár felbecsülhetetlen értékű információt szolgáltathatnak a rendszer fejlesztéséhez.”

6. ábra: Az új évezred információs munkahelyeinek meghatározó IKT elemei
6. ábra: Az új évezred információs munkahelyeinek meghatározó IKT elemei

A jövőt illetően – hazai és nemzetközi források alapján egyaránt – viszonylag pontos előrejelzéseink vannak arra vonatkozóan is, hogy a munka világában mire számíthatunk.  A Forrester Researchs Inc. Kutatói24 (Connie Moore és Erica Rugullies, 2005.) bizonyítva látják, hogy a „mediatizált, informatizálódott”, digitális technológiákra alapozott munkahelyek alapvetően megváltoztatják a munka természetét, amelynek szükségszerűen az oktatási rendszer egészére kihatása van. Tanulmányukban jelzik, hogy az IKT alkalmazása nemcsak a tervezők és a kidolgozók, hanem a végrehajtók munkamódszereiben is egyre általánosabbá válik, az emberekkel közvetlenül foglalkozók, a fizikai területen dolgozók és a hagyományosan informatikai munkát végzők körében egyaránt. Az ábrán látható technikák, technológiák és eszközök a gazdasági, szolgáltatási és a kulturális szféra gyakorlatában egyaránt megjelentek, ezért a „digitális írástudás” fontosságának megkérdőjelezése végleg értelmetlenné vált. Tanítványaink, az információs társadalom új generációi az iskolából egy internetes, együttműködésre alapozott multimédia világba érkeznek, ahol a tudásgazdálkodásnak és az IKT-nek kulcsszerepe van.

A világszerte folyó „iskolaszámítógépes” programok és az élet minden területén gyorsan változó technológiai környezet tanítási és tanulási módszereinket, a tananyagot és döntően, a tanári munkánkat is megváltoztatja. Az újabb információs és kommunikációs technológiák hihetetlenül gyors fejlődése az oktatás hagyományos kereteit egyre jobban feszegeti. A jövőért felelős társadalomnak a hagyományos értékeket megőrizve, az iskolarendszer továbbfejlesztésére és a tanítás-tanulás gyakorlatának szószerinti „korszerűsítésére” kell felkészülnie.

Nem véletlen, hogy IKT kérdéskörrel 2006-ban Magyarországon a VI. Országos Neveléstudományi Konferencia egyik szimpóziuma is foglakozott.25 „Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a változásokat a korszerű technológiák, különösen az információs és kommunikációs technológiák határozzák meg. Nem túlzó az a megállapítás, hogy napjainkat jellemző jelenségek és változások közös alapja az információs technológia robbanásszerű terjedése. Legjelentősebb hatásoknak tekinthetjük a tanulás térhódítását a gazdaságban, és a hálózatosodást. Ezek a folyamatok a vállalatok tanulószervezetekké történő átalakulását idézik elő, és a tudásáramlás válik dominánssá az anyagi áramlásokkal szemben. A fizikai munka kiszorul a termelés élvonalából és helyét a tudásintenzív tevékenység veszi át. Vagyis a technológia, mint a magasabb szellemi hozzáadott érték eredménye visszahat a társadalomra és a felértékeli az őt "létrehozó" tudást. A termelésben virtualizálódás és dematerializálódás megy végbe, ez együtt jár az emberek közötti kapcsolatrendszerek felértékelődésével, a kommunikációképesség iránti igény előtérbe kerülésével. A korábbi tömegtermeléssel szemben az egyéni igényekre szabás tömegesedése terjed el. Megváltozik a gazdaságban az idő és a tér fogalma, kibontakozóban a "just in time" forradalom. A sikeres vállalati alkalmazkodás feltételei a rugalmasság, a tanulás és a hálózatosodás.”

Ezek alapján érthető, hogy az információs és kommunikációs technológiák az oktatásra, művelődésre, szabadidős programjainkra is erőteljes hatást gyakorolnak. Bár a legfontosabbnak sohasem a technikát-technológiát, hanem az egyént és a közösséget tekintjük, meghatározó az is, hogy milyen lesz az iskolai tanulási környezet, az építészeti tér, s benne az informatikai infrastruktúra.

Kissé egyszerűsítve az IKT hatás lényegének és mértékének megítélését, ide kívánkozik egy lényeges mutató, a tanulók iskolai (nem családi, otthoni) számítógéphez való hozzáférésének nemzetközi mezőny-adata, amelyet az 1. sz. táblázat tartalmaz. A táblázat szerint Magyarország helyzete jó közepes, legalább is ebből a szempontból. Más források azt is megerősítik, hogy bár a magyar iskolákban meglehetősen jó a számítógép penetráció – az OECD adatok alapján 9 főre jut 1 számítógép – a helyzet mégsem ennyire kedvező.   Bizonyos oktatási célok ugyanis csak akkor érhetők el, ha ezeknek a számítógépeknek a teljesítménye megfelel az egyes szaktantárgyak tanulásához szükséges különböző alkalmazások futtatására. A teljesítmény ebben az esetben azt jelenti, hogy a számítógépek alkalmasak Internethez való kapcsolódásra, illetve multimédiás elemek megjelenítésére, lejátszására. A legjobb mérőszám talán az lehet, hogy milyen ma a magyar iskolákban a 3 évesnél nem öregebb számítógép ellátottság. Ebben az esetben a 30 tanuló/számítógép arányt mérhetjük, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy osztálytermenként 1 megfelelő színvonalú számítógéppel kalkulálhatunk akkor, amikor a mai magyar oktatástechnológiai hátteret vizsgáljuk.

 

1. táblázat: Az egy számítógépre jutó tanulók száma az OECD-országok felső középfokú iskoláiban 

Ország

A legjobban ellátott
iskolák (25%) átlaga

Medián

A legrosszabbul ellátott
iskolák (25%) átlaga

Ausztrália

4

5

7

Ausztria

5

7

15

Belgium

7

11

18

Csehország

9

15

28

Egyesült Államok

4

5

7

Egyesült Királyság

6

8

9

Finnország

6

8

11

Franciaország

6

11

15

Görögország

14

28

83

Izland

7

10

13

Írország

10

14

19

Japán

7

12

18

Korea

4

9

13

Lengyelország

8

26

45

Luxemburg

8

9

11

Magyarország

5

9

15

Mexikó

12

23

59

Németország

14

22

31

Norvégia

4

6

9

Olaszország

7

12

19

Portugália

20

36

100

Spanyolország

14

21

29

Svájc

6

9

16

Svédország

7

8

10

Új-Zéland

5

6

8

Az országok átlaga

8

13

24

Forrás: Education at a Glance, 2002.  Megjegyzés: Az adatok a PISA-vizsgálatból származnak

Rendkívül lényeges az Internet elérési sebesség, ahol pozitív eredményként könyvelhetjük el, hogy valamennyi közoktatási intézmény rendelkezik Internet hozzáféréssel. Ennek az átlagsebessége 800 kbit/sec, amely gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy a tantermekben 1 számítógép on-line módon az Internethez kapcsolódjon, amely kivetítővel az osztályteremben ülők számára akár multimédiás megjelenítésre is alkalmazható és jól használható.

Az elmúlt néhány év jelentős oktatástechnológiai fejlesztései a tartalomfejlesztések és szolgáltatások területén valósultak meg. Ezek a fejlesztések minőségi változást azonban csak akkor eredményeznek, ha az egyéni tanulás szolgálatába tudjuk állítani, ha a tanulást kiegészítő tevékenységek is szélesebb körben hozzáférhetők. A korábbi információs adatbázisok, pld. a könyvtárak korlátozott elérhetőségét az Internet gyakorlatilag megszünteti. Az Interneten elérhető információs adatbázisok, szakinformációs portálok, kutató intézeti, tanszéki honlapok számos tudományos műhely eredményeit is elérhetővé teszik. A tartalomfejlesztések között a közoktatás számára készült a SuliNet digitális tudásbázis, amely mintegy elektronikus könyvtár, egyre több műveltségi területen, tantárgyban biztosítja különböző digitális tartalmak elérését, egyben kreatív módszertani segédeszköz az oktatók számára is.           

A strukturált, interaktív multimédia források használatára, a számítógéppel segített, konstruktív tanulási módszerekre épülő „korszerű” oktatástechnológia már megnevezhető, az új információs és kommunikációs technológiák integrált oktatási alkalmazásának kerete, az e-learning, vagy e-tanulás. Az e-tanulás a szakképzésben és a felsőoktatásban, általában a felnőttoktatás területén terjed, de a közoktatás is a célkeresztbe került. Egy napjainkban megjelent, „a tanári mesterségre készülők számára” írott, az e-tanításról szóló új könyv26 szerzője a bevezető fejezetben az e-tanítás mellett így érvel: „A Magyarországon is kialakulóban lévő tudásalapú, információs társadalom olyan paradigmát követel, amelyben az oktatási szituáció formális keretei fellazíthatók. Tevékenységei az ismeretek közvetlen átadása helyett a képességfejlesztésére fókuszálnak, a primer ismeretek közvetítése helyett az informálódni tudás képességének kialakítására törekszik, valamint a graduális képzés elvárásainak való megfelelés mellett plauzibilis kereteket biztosít az élethosszig tartó tanulás módszertana számára is.”

7. ábra: Az e-learning kapcsolatai
7. ábra: Az e-learning kapcsolatai



Az IKT ígéretes reprezentánsa, az e-tanulás

Az oktatástechnológia, amelynek keretében a tanári mesterség számára az IKT bármelyik reprezentánsa, pl. a CMI (számítógéppel szervezett tanítás), a CAL (számítógéppel segített tanulás), a tanulási objektumokra (learning objects) alapozó SDT, vagy az e-tanulás bármelyik keretrendszere megjelenhet, a tanítás-tanulás teljes egészére hat, elvileg és gyakorlatilag is megváltoztatja a módszereket, a szervezeti formákat, sőt a tananyagot is. Érthető ezért, hogy a tanári mesterség új kompetenciákkal egészül ki, és ez világszerte reformokat eredményez a tanárképzés programjaiban. A problémát azonban nem lehet csupán egy új tantárgy bevezetésével megoldani, bár arra is szükség van.

Meggyőződésünk, hogy a megoldás kulcsa a tanárok kezében van. Ez nem jelenti azt, hogy a gyorsan változó technológiai környezet, az oktatással szemben megfogalmazott minőségi elvárások, és az egész életen át tartó tanulás szükségszerűsége nem feszíti eléggé az oktatás hagyományos kereteit. A személyre szabott, térben és időben kötetlen tanulás a tanárok nélkül csak formálisan tud intézményesülni. A cél azonban csak az lehet, hogy a pedagógiai gyakorlat egészében építse fel újra önmagát, amelyben az eddig bevált módszerek és eszközök, ill. az IKT jelenléte és funkcionális alkalmazása egyaránt természetes.



23 In: Magyar Tudomány, 2003/12    

24 EuroDidac 2006 – Budapest. P. Z. Perjes előadása. Elhangzott a „European Knowledge Economy Forum and Exhibition” keretében. The Information Workplace Will Redefine the World of Work – At Last! by Connie Moore and Erica Rugullies. Forrester Research Inc. 2005.

25 Köpeczi-Bócz Tamás: Személyre szabott e-tanulási tananyagok és módszerek. A VI. Neveléstudományi Konferencia „E-tanulás alapú kooperatív pedagógiai módszerek a tanulóközpontú tanítás szolgálatában” c. szekciójában elhangzott előadás. Budapest, 2006.

26 Kőfalvi Tamás: e-tanulás – információs és kommunikációs technológiák felhasználása az oktatásban. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006.