Skip navigation

2.2.7 A konvergens médiumok, mint lehetséges taneszközök

3. link: Forgó Sándor: Új média, technológiák és tanulás URL

A médiumfajták keveredésének korszakát éljük, amikor hétköznapivá válik, hogy az interneten hallgathatunk rádióműsort, vagy akár televíziózhatunk is – tehetjük ezt akár oly módon, hogy közösen készítünk tartalmat vagy megosztjuk az információinkat másokkal. A modern tömegkommunikációs eszközök ma már a közvetlen emberi kommunikáció leglényegesebb csatornáit egyre tökéletesebben közvetítik a befogadók számára.

Ezeknek a médiumoknak az oktatással, a tanítás-tanulás kérdéseivel külön-külön is eredményes volt a kapcsolata. A különböző területek egymásra találásával (médiakonvergencia) és önálló elterjedésével (diverzifikáció) arra kell választ adni a neveléstudománynak és az andragógiának, hogy miként szolgálhatják hatékonyan az oktató munkát.

A médiafogyasztás terei kibővültek. A MacBride-jelentés (1983) szerinti elkülönített funkciók (tájékoztatás-tájékozódás, vita-eszmecsere, szocializáció, kultúra-oktatás, szórakoztatás) a digitalizáció révén kialakult konvergens médiumok esetében nem határolhatók el mereven egymástól, sok közöttük az átfedés a gyakorlatban.  Először a szórakoztató és tájékoztatási-tájékozódási funkció (information, illetve entertainment) funkciók keveredése révén alakult ki az infotainment jelent meg. Később megjelent a szórakoztatva oktatás gyakorlata, és ezzel az edutainment, az education (oktatás) és az (entertainment) szórakoztatás  szavakból összerakott kifejezés az edutainment (szórakoktatás) elterjedése.19

Napjainkban – közösségi média alkalmazások térnyerése révén – kiterjeszthető az oktatási célú tartalom, elsősorban hálózati infokommunikációs eszközökkel történő elsajátítására (info-oktatás), mely alapját képezheti a hálózatalapú tanulásnak.

 

4. ábra: A média, az oktatás és az információ kapcsolata a tartalommal
4. ábra: A média, az oktatás és az információ kapcsolata a tartalommal



 

Az elektronikus tanulás hálózati alapú, új, alulról szerveződő paradigmája már több éve jelen van a fiatalok körében. Sürgősen át kell gondolnunk, hogy az új médiarendszer és az e-learning 2.0-ás megoldások mennyiben alkalmasak az élethosszig tartó tanulás társadalmi, oktatáspolitikai kihívásainak megoldására, segítésére.

Választ kell adnunk arra, hogy a webkettőn alapuló elearning 2.0-ás alapú tanulási forma – rugalmassága, flexibilitása, szabadon (irreguláris, autonóm) szervezethetősége révén – képezheti-e a közeljövőben a neveléstudományi szakmódszertani kutatások, alkalmazások főáramát, vagy egyfajta sarlatánságnak, áltudománynak (gerilla pedagógiának) tekintendő az, amit nem a pedagógusok, hanem a tanítványaik alkotnak meg és tesznek közzé a világhálón.

Ezt a tevékenységet a magyar pedagógus társadalomnak a kutatókkal karöltve kell elvégezni, hiszen a mi érdekünk, hogy a jövőben több és differenciáltan alkalmazható médiarendszereket használhassunk az oktatás minden területén. (Forgó 2009)



19 Gálik Mihály: Médiagazdaságtan, Aula, 2003 (p. 21.) http://mediapedia.hu/tomegkommunikacio