Skip navigation

12.5 AZ EPREZENTÁCIÓ

A felsőoktatásban az ismeretátadás egyik legrégebbi módja az előadás. Már a kezdetektől fogva meg volt az igény ezek rögzítésére és rendszerint az adott kor technikai színvonalának megfelelő eszközöket használtak erre a célra.

Az elektronikus médiumok megjelenéséig a papír volt az egyeduralkodó ezen a területen, annak ellenére, hogy technikailag már a 19. század végétől lehetséges volt pl. filmre rögzíteni az előadásokat, de a magas költségek miatt ez elérhetetlen volt a felsőoktatási intézmények számára.

A 20. század harmadik negyedében a videotechnika elterjedése hozott jelentős változást ezen a területen, amely lehetővé tette teljes kurzusok viszonylag alacsony költségű rögzítését és elérhetővé tételét. Ebből az időből származik számos olyan felvétel, amely modern köntösben (pl. iTunes U) a mai napig elérhető.

A másik jelentős változást - a személyi számítógépek széleskörű elterjedése után - a prezentációs programok megjelenése jelentette. Ezek a programok lehetővé tették, hogy az oktatók az előadás anyagát tömören összefoglalva, állóképekkel, hanggal, mozgóképekkel kiegészítve jutassák el a hallgatók számára.

Az Eszterházy Károly Főiskolán – a korábbi filmes és iskolatelevíziós hagyományokra alapozva - a 90-es évektől kezdve kísérletezünk az előadások elektronikus rögzítésével. Az akkori technikai lehetőségek (VHS, SVHS) csak az előadó felvételét tették lehetővé, a magas színvonalú szemléltetésre ez a technika nem volt alkalmas.

Az ezredforduló után a prezentációs programok használatának általánossá válásával egyre nagyobb lett az igény arra, hogy a diákat a hallgatók az interneten keresztül is elérhessék. A diák online publikálása, azaz a rapid elearningnek is nevezett módszer nem volt minden esetben hatékony, hiszen a tömör, vázlatos szövegek megértéséhez szükség lett volna az oktató magyarázatára is, ezért kidolgoztunk egy olyan rendszert, amelyben online elérhetőek a diák és az oktatóról készített videofelvétel is.

A jobb áttekinthetőség és hatékonyság érdekében a diák egyesével kiválaszthatóak így nem szükséges a teljes felvétel lineáris megtekintése, a hallgató igényinek megfelelően választhat a diák közül.

A módszernek a számos előnye mellet volt néhány hátránya is:egyrészt az előadóteremben az operatőrök jelenléte frusztrálta az előadót, másrészt a diák és a rögzített videó interneten publikálható formába történő átalakítása illetve a diák és a videó szinkronizálása (az adott diára klikkelve a megfelelő videorész kerüljön lejátszásra) az idő és energiaigényessége mellet lehetetlenné tette az élő közvetítést.

Problémát jelentett az is, hogy ez a megoldás az előadó mellett csak a statikus tartalmak megjelenítésére volt alkalmas, ugyanakkor egyre nagyobb volt az igény arra, hogy a rendszer képes legyen a weben történő tevékenységek (weboldalak, webes szolgáltatások használata stb.) és más dinamikus tartalmak (pl. szoftverek használata) közvetítésére is.

Az igények kielégítésére az alábbi módon alakítottuk át a rendszer működését: Az első lépésben – az előadások bensőségességének megőrzése érdekében - automatizáltuk az előadások rögzítését, melynek során távolról vezérelhető kamerákat szereltünk fel a tantermekben és zoommikrofonokkal gondoskodtunk a hang megfelelő rögzítéséről. A második lépésben kifejlesztettünk egy szoftvert, ami lehetővé tette, hogy az előadó számítógépének képét rögzítsük, lehetővé téve ezzel a dinamikus tartalmak tárolását.

Mindkét lépésnél ügyeltünk arra, hogy az alkalmazott technológia lehetővé tegye a tartalom valós idejű internetes publikálását is, lehetővé téve a tanóra interneten történő szinkron követését.

A megvalósítás során a felhasználók számára lehetővé tettük azt is, hogy kiválaszthassák, hogy hogyan kívánják megtekinteni a prezentációt: az előadót és a prezentációt együtt szeretnék látni vagy csak az előadót vagy csak a prezentációt (az előadó hangjával) szeretnék nyomon követni. Természetesen a valós idejű előadások archiválhatóak, így lehetőség van a tananyagtárolóba feltölteni és később megtekinteni.